Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

hogy a megyei választmány 1849. augusztus 21-én Básthy Miklós főszolgabíró vezetésével tartott ülésén foglalkozott a Losoncon történtekkel. Chikán Gábor szolgabíró jelentésének meghallgatását követően az azonnali segítség mellett döntöttek. Szakáll Elek főjegyző által aláírt határozatuk azt rögzítette, hogy a megye valamennyi helyiségéből „minden házhelytől hetenként egy-egy kenyér ajándékoztassék", a lakosságot önkéntes pénzadakozásra szólították fel, valamint szekeres és gyalog munkásokat rendeltek ki Losoncra. A döntés foganatja ugyan csekély volt, a nemes szándék azonban nyilvánvalóan kitűnt a megyei vezetés második vonalából kikerült testület állásfoglalásából. Volt viszont az írásban rögzített dokumentumban olyan fogalom-használat amely más ok - elsősorban politikai felhangja - miatt volt figyelemre érdemes. A választmány tagjai úgy gondolták, hogy a „Losonci nép hazafiasságának áldozatja" lett. Ennek kimondása - tekintetbe véve az időpontot - bátorságra utalt. /1 A vármegyei választmány állásfoglalása nem volt az egyedüli. Ahogy az országban elterjedt a Losoncon történtek híre sokfelé megmozdult a segítő szándék. Elsőként Rimaszombat és Szécsény városa nyújtotta segítő kezét. Az ország akkori vezetése húztahalasztotta a segélyezési kötelezettségének teljesítését, mígnem aztán a Besztercebányán székelő, de Nógrád megyére is kiterjedő hatósági jogokkal felruházott császári és királyi biztos Andreánszky Gábornak a Magyar Hírlap 1850. július 4-i számában meghirdetett felhívása mozdította ki az ügyet álló helyzetéből. Andreánszkyról mindenki tudta, hogy meggyőződéses aulikus volt. Állásvállalása is bejátszott, hogy őt is „muszkavezetőnek", azaz a magyar ügy elárulójának tekintették. /2 A Losoncot megsegítő akciójával mindkét nézetet valló csoport ellenérzését csöndesítette. Tudunk arról is, hogy az 1851. április 10-én a helyhatósági kormányzói székbe került báró Geringer Károlynál a vármegye nevezetes családjai, a losonci illetőségű Gyürkyek és Szilassyak országos ezüst sorsjátékot jártak ki. /3 A többféle, Losoncot megsegítő akciók sorozatához kapcsolódott a vállalkozó szellemű szerkesztő Vahot Imre, amikoris több kötetesre duzzadt könyvének kiadásával a kultúrát is segítségül hívta a városi élet megindulásához, felvirágzásához. Akciójával az összes befolyt segélypénz - 19.529 Ft - közel egynegyedét teremtette elő. Állítása szerint a kötetnek 2000 előfizetője volt országszerte. /4 Nemcsak a szerkesztő-író Vahot Imre szándéka volt szokatlan célú, a megvalósulás eredménye sem elhanyagolható. Most nem is elsősorban az anyagi haszonra gondolok, bár az sem volt másodlagos - hanem arra, hogy kezdemé-nyezésével példa nélküli esetet r~ 20