Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

Az érdeklődés azonban nemsokára lelohadt, a cselekvés lehetőségének pozso-nyi vagy pesti irányának feltételei Nógrádban alig alakultak ki. Tevékenységének mindannapjait az irodalommal való foglalatoskodás töltötte ki, amennyire "ily vidéki városban erre alkalmas lehetett." Tudósításokat küldött a Honderűnek /Körmöcbányáról/, később pedig a Reformnak. "írtam még Pozsonyban, illetőleg csak kezdtem egy tudósítást írni az eseményekről, mely azonban abba maradt bevégezetlenül." Cikkei a népképviselet hasznosságáról, a pánszlávizmus nógrádi megjelenésének megakadályozásáról szóltak, valamint a zsidókról "írtam egy borzalmas cikket, méltót koromhoz, és az akkori politikai izgalmakhoz." Vagyis mindegyike olyan témájú volt, amely a kor politikai aktualitásai közé tartozott. /6 Április vége május-június napjai azonban egyre unalmasabbakká váltak számára. Az íráson kívül egyedüli "közügyi foglalkozás a nemzetőrség volt, melybe beíratván én is, a megyeház udvarán naponként egy Estei gyalogsági tizedes által gyakoroltattunk". "Mindezek mellett unni kezdtem magam Balassagyarmaton." Az eseménytelen élet miatt konfliktusba keveredett a korábbról, családja által is ismert Kacskovics Károly főügyésszel, aki a tettre vágyó türelmetlen ifjút azzal hűtötte le, hogy "most a fiatalembernek az önkénytesek közt van a helye". 11 A kis koccanás érzékenyen érintette Nagy Ivánt, hiszen azt a látszatot keltette mintha a katonáskodáshoz nem lenne elég bátorsága. A júniusi napokban Nagy-Iván eltávolodott a megyei közélettől. Ez adta az indokát, hogy június 21-én Vácon át - hajóval - felment Pestre, és csak a június 24-i nőtincsi követválasztáson jelent meg, baráti unszolásra, ahol Frideczky Lajos - a Huszár család támogatottja - lett a megyei követ. Pesten június-augusztusban a haza sorsáért aggódó, de a köteléket nehezen tűrő fiatalok életét élte. "Pesti életem, daczára, hogy utóbb a "Reform" laphoz eljártam szerkesztői belmunkatársképen /de ingyen/, valamint M.{ajer} Károly útján a Nemzeti Újság szerkesztői irodájába is - miért egyedül hasznom a Nemzeti Színházba gyakran kapott ingyen jegy vala - meddő, mondhatni az izgalmas idők, viharos ország-gyűlések daczára is unalmas vala". Újra jelentkezett itt is nemzetőrnek, de az őrszolgálat teljesítéséhez nem sok kedve volt, és az "örállási tehertől drága négy húszasért váltottam meg magamat, amit szállásadó Hartmann Rudolf ügyvéd, ki magát káplárnak adta ki, zsarolt rajtunk." /8 15