Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

ne járjon azzal, hogy arról - ez esetben a művelődési intézményekről - "ráérünk gondolkodni", mert az ottani feladatok később jelennek meg. Tudnunk kell: a mai veszteség, holnap nem alakítható nyereséggé. Az ilyen okok miatt a városból eltávozó értelmiség hiánya nemcsak bántó, hanem fájdalmas és egyben nehezen pótolható. Sokunknak jobbítani kellene az ezen a területen tevékenykedőkkel a kommunikációs kapcsolatot. Akkor több az esélyünk a múlt kincseinek élő jelenléte következtében a jövendő tartalmának megfogalmazására, és a feladatok folyamatos elvégzésének korrekciójára. A napi feladatok súlya nyomasztó lehet, de ha ezzel a távlatos gondolkodás alacsony intenzitása párosul az végzetessé válhat. A helyzet feloldását a gyakorlat közötti jobb munkamegosztás, az egészségesebb közélet fejlesztésének szándéka és megléte teheti meg. Amiben mi elhatározásunk értelmében részt veszünk. Persze látjuk, hogy az újra és újra felbukkanó a "percemberkék dáridója", az üzleti világban, az anyagi javak megszerzésében egyre agresszívebb. Ha ez az agresszivitás terjed, akkor még a kapcsolatokra is hat. A folyamat ellen csak olyan mentalitás ébresztése állhat, amellyel szemben a műveltséget, a kultúrát, a művészeteket, a szakmai ismereteket, azaz az élet minőségét állítjuk. 146