Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

A szénbánya vállalat még működött, és eljutott az abszurditás magas fokára, amely során arról tájékoztatták a közvéleményt, hogy az igények kielégítésére, külföldről vásárolnak szenet (1991. febr. 31.). A vállalat rövidesen befejezte a termelést (1992. nov.). Bár az országgyűlési képviselő, Pál József szerint "tudatosan tették tönkre a nógrádi szénbányákat." (1992. okt. 31.) A nyár elejére tudatosult a megye gazdasági irányítói között, hogy nagy a baj, és ennek oka, hogy "a nógrádi gazdaságból kivonult a szovjet megrendelés. Ez eredményezte az Öblösüveggyár, a Salgó Cipő, Síküveggyár, a Vegyépszer, az Ötvözetgyár a szécsényi BRG nehéz helyzetét" (1991. máj.9.) Mindezek miatt Nógrád, Borsod, Szabolcs mellé a válságrégióbakerült (1991. szept. 11.) A nagy vállalatok tevékenysége, piacérzékenysége alapján három csoportjuk alakult ki: volt ahol a korábbi személyes és piaci kapcsolat révén, ha jelentős megszorítások, elbocsájtások után is, de sikerült az alaptevékenységet részben megmenteni. (SKÜ SILCO- INVA 1991. aug.l.). Arra is akadt példa, amikor a piaci ismereteken túl a politikai szelek áramlásának felismerése járult hozzá nemcsak a fennmaradáshoz, de a megerősödéshez is (SVT - Wamsler). Elég jelentős volt azoknak az üzemeknek a korábbi súlya, ahol az ipari tevékenység megszűnt. Az ötvözetgyártás mellett a síküveg leépítése, megszüntetése különösen fájdalmas volt. Ez utóbbi gyár külön kálváriát járt meg, ezért e folyamat rövid áttekintése is tanulságokat hordoz: 1991. június 1-én hét millió dolláros amerikai csúcstechnológia megvásárlásáról, 1991. augusztus 3-án már arról olvashattunk, hogy vészhelyzetben a gyár: 300 főt tervez elbocsájtani. 1992. nyarán dr.Botos Balázs államtitkár úgy vélte: "Nem kívánjuk visszafejleszteni a síküveggyártást" (június 2.). Tóth Sándor vezérigazgató szerint a "gyárnak biztos piaca van", (jún. 3.) Mindehhez képest néhány hónap múlva a bankok kezére került a gyár (1993. jan.9.). 1993. november 25-én már megismerhettük az új tulajdonosok döntését: Salgótarjában megszüntetik a síküveggyártás, és hűtés után meg is kezdték a Zagyva III. kemence bontását (1994. március 18). Sem az állampolgár gyár megmentési szándéka (1993. december 21.), sem a Suzukival a szélvédő gyártására kötött 125 millió forintos beruházás (1994. február 4.) nem változtatott azon a tényen: a gazdasági érdekcsoportok felfogása értelmében Salgótarján Zagyvapálfalván egy 100 évesnél nagyobb múlttal rendelkező gyár megszűnt, a hozzákapcsolt és meglévő értékként számontartott szakértelem mesterségesen lenullázódott. Speidl Zoltán országgyűlési képviselő is tehetetlenül széttárt karral mondta, "fájlalja a síküveggyári elbocsájtást". (1994. április 9.) Nem tudjuk sok rétű okát, csak 141