Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

magatartás alakításának gyakorlásának új szervezete is meghonosodott Balassagyarmaton az 1990. november 21-én, a Civitas Fortissima Kör tevékenységében. Az 1989 októberében színre lépő MSZP a megalakulása időszakában elemi gondokkal küzdött a megyében. Vezetése teljesen átalakult, megfiatalodott. Önmaguk elfogadtatása is embert próbáló feladat volt. Soraikban a szervezeti-szellemi erodálás tovább folytatódott. A korábbi reformköreik felszívódtak a változás viharában. Működött ha rövid ideig is - a Radikális Tagozatuk, amelynek lényegében az új vezetők elleni támadás szabott cselekvési irányt. Más - kárász életű - csoportok léte és szándéka jelezte a megoldásra váró feladat sokrétűségét. Az új politikai pártok megalakulásuk korai szakaszában a volt politikai, gazdasági, rendőrségi elit helyi első számú, vagy élvonalbeli személyiségeinek a leváltását szorgalmazták. Lényegében ez volt közös akaratuk. Működésük során első sorban a központjuk törekvéseit indokolták, magyarázták. Az első demokratikus választásra készülődés időszakában is ezek a gondolatok uralták a programokat. 1989. áprilisában az MDF és a Münnich Ferenc Társaság volt a legnagyobb alternatív csoportosulás a megyében. Helyi - megyei - politikai iránymutatásként legkorábban az országgyűlési választásokat követő időkben az SZDSZ képviselője fogalmazta meg pártja akaratát. Fő szándékukat az általános demokratizálásban lehet leginkább jellemezni. Felfogásuk szerint a megyei közigazgatási központi szerepkör szűnjön meg, a megyei hatáskörök kerüljenek leadásra, a megyei intézmények létező formájukban szűnjenek meg, a megyei vállalatokat privatizálni kell. Általában tehát a túl szervezett állami - kormány - bábáskodásnak véget kell vetni. A kiszínesedő megyei politikai viszonyok között került sor az első szabad országgyűlési képviselőválasztásokra 1990. áprilisában. A népi választói akarat az új politikusokat, az új politikai irányt támogatta Nógrádban is. Megválasztott országgyűlési képviselők voltak: - dr.Bilecz Endre (SZDSZ), Speidl Zoltán (MDF), Pál József (MDF), Juhász Péter, Herczeg János, Kovács Gábor, Tóth Sándor (ez utóbbiak a KDNP tagjai voltak). Közöttük a SZDSZ képviselőjének volt elméleti-politikai ismerete, tapasztalata, a többség a megválasztásukat követően ismerkedett meg a profi politizálással, került közel az ún. nagy politika világához. A politikai térkép még inkább kiszínesedett az őszi önkormányzati választások során. A választói akarat alapvonulata megegyezett a tavaszi vélemény nyilvánítással: az új erőket favorizálták az urnák elé járulók. Az összkép kialakulásának mikéntje azonban 123