Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

A korai időszak jellegzetességévé vált az e tájra érkező magas képzettségű szakemberek általános műveltségükkel is kimagaslottak környezetükből. A közeli Gácson tevékenykedő Kosztka Tivadar (1853-1919) a múlt század nyolcvanas éveiben írta le felfogását az itt élők sorsának javítása tárgyában. Úgy vélekedett: a társadalmi előrelépés nélkül, gazdaság motorja nem képes hosszú távon működni. Ezért fontosnak tartotta a tömegesen jelenlévő iskolázatlanságon, műveletlenségen való változtatást. Határozott küzdelmet folytatott a szegénység és az általa ebből eredeztetett alkoholizmus ellen. A nők, a nemzetiségi lakosok társadalmi méretű hátrányait csökkentők táborába tartozott a gácsi patikus. A vele egyidőben élő megyei értelmiségiek színe-java hasonlóan gondolkodott. A losonci Herz Sándor orvos mellett a Salgótarjánban tevékenykedő Gerber Frigyes (18561897), Gerő Nándor (1862-1918), Róth Flóris (1865-1955) bányaigazgatók életútja és írásos munkássága legalábbis erre a körülményre utal. Példaképük és bizonyos időszakban közvetlen főnökük id.Chorin Ferenc (1842-1925) személyisége, szabadelvű világfelfogása, a tehetség elismerését nyomatékosan hangsúlyozó magatartása meghatározó élményt sugárzott közvetlen munkatársai körében. A fejlődés valóságos és minőségi korszaka csak akkor köszönt ránk, ha társadalom nagy rendszereinek - a gazdaság, a kultúra együttes, vagy közelítően együttes mozgása és hatása érvényesül. A századfordulótól kialakuló új világ sok tekintetben újra szabályozta a társadalmi kapcsolatokat

. Ez az összefüggés a maga bonyolultságában, de törvényszerűen érvényesült a fejlődés, a társadalmi mozgás további időszakában. A kapcsolatrendszerek mindennapjait legátfogóbban a szolidaritás eszméjének fokozatos és folyamatos terjedése határozta meg, amely nem minden társadalmi csoportban azonos hatással és mélységben érvényesült. Kezdődött a paraszti élet mindennapjaiban, továbbfejlődött bányászok, a munkások önszerveződésében. Az új viszonyok mindig új szokásokat, azok rendszerré válását hozzák létre, és a működés a továbbiakban már ennek szellemében folytatódik. A múlt század fordulójára a megyebeli városok arculatának fejlődési milyensége körvonalazódott. A történelmi tapasztalataikra építettek elsősorban, és ennek értelmében a kulturális tradíció nyomatékosan hatott. Rögzült az is, hogy a század-első felében 109