Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

ünnepe volt. Azt kívánták hangsúlyozni, hogy - e térségben a magyar az uralkodó nemzet

. Mindeközben a nemzetiségi kérdés megoldatlansága a monarchiában élő népek elégedetlenségét fokozta. A magyar politika a szabadelvüség vagy a 48-asság áldilemmáiával küzdött. "A kor gondokodás messze került a világpolitikai helyzetnek ama gondos, minden részletre kiterjedő, a dolgok mélyére hatoló latolgatásától, amelyet a kiegyezés megalkotóinál találunk." - írta Gratz Gusztáv. A nógrádi politikai élet hasonlóképpen vergődött a két politikai irány között, amelyet a 90-es években megjelent nemzeti, keresztény, konzervatív és szociáldemokrácia fogalmak köré csoportosítható, kialakulóban lévő eszmerendszerek egészítettek ki. Vagyis

: a történelem, a történelmi szerepvállalás, nem mosható egybe a politikával. Az a politika az életképes, amely nem a múltat akarja megváltoztatni, hanem a jövőért cselekszik. A magyar kultúrában a századvégi ifjúság kiábrándultsága, jövőtlensége volt erős, amelyeknek okaként - Hanák Péter szavaival "az elgazosodott közéletet" lehet megjelölni. A jelentkező kulturális irányzatok - mint a kései nemzeti romantika, a nagyvárosi polgári kultúra igénye, a társadalmi - művészeti forradalmat hirdetők köre -, különböző támogatottsága, intenzitása a cselekvés lehetséges távlatait fogalmazták meg. Vagyis

: Egy adott kor kultúrája nem más, hanem pont olyan mint a kor embere. Ilyen is, meg olyan is. A múlt értékeinek számbavételénél első látásra feltűnhet: mi volt az a legdinamikusabb erő, amely a múlt századi nógrádi változásokat gerjesztette. Ez pedig nem volt más, mint az egyre intenzívebben jelenlévő töke

. Közismert- és így volt ez Nógrádban is hogy a feudális birtok termelési nívója gazdasági rendje csak kevesek számára hozott tartós hasznot. Az ipari fejlődés indulásakor elsősorban a szénbányászkodásban próbálkozott néhány vállalkozó szellemű középbirtokos család azzal, hogy a megélhetését biztosító vagyonán túl fölöslegét a nyersanyag kitermelésben befektesse. A vállalkozások sem mennyiségükben, sem minőségükben nem tűntek elegendőnek, amelyet igazol, hogy az első - az 1870-es évek elején megjelenő - gazdasági válság ezt a vállalkozói kört lényegében elsöpörte. A lehetőség - a föld mélyén lévő, hasznot hozó kincs - azonban továbbra is megmaradt. Vonzó hatására az 1880-as évektől újabb tőkeerőt vonzott e tájra, többnyire az országon kívülről: Bécsből, Berlinből, Hamburgból, és olykor távolabbról is érkezett tőkés befektető. Az új időszak új stílust honosított meg. A termelés racionalizálásával, a gőz és 107