Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Ócsai Balogh Péter (1748–1818)

A Horatius fordítás, a kiadás lehetőségeinek minden állomásáról levelet váltott a Balogh-Kazinczy-Kis hármas. Tanulságosnak tűnhet, és a konkrét helyzeten is túlmutatónak találtam Balogh egyik Kazinczyhoz írt levelében foglaltakat. Balogh a fordítás szükségességét bizonygatva úgy írt "Csak addig leszünk mi egy külön magában álló Nemzet, míg tulajdon nyelvünk és köntösünk lészen. De óh fájdalom az elsőt nem tugyuk, a másikat el hagytuk. én pedig félek, hogy a század végével elenyészik hajdan híres nevünk, mássá változik nemzetünk". A herderi jóslat magyar változatának megléte nagy hatású történeti példának minősült korában és azt követően is. Kazinczy túláradó örömét alig tudta leplezni a munka előrehaladtával. "Kibeszélhetetlen az az öröm a mellyel Horátzodat fogom olvasni, s már örvendek pompás megjelenésének" - írta 1813-ban Kisnek. A folyamat azonban lelassult. 1815 októberében kelt Kazinczy levél tudósított erről. "Horátzodat ki nem adnám szobámból sok kincsért. Bevártam, hogy Virágé lépjen elébb közre hogy hasznát vehessük ahol kell. Ha Balogh idvezülni talál is, mellyet neki századok múlva sem óhajtok még, lelünk mi arra módot, hogy a munka kijöhessen". A fordítás története osztozott sok kiadvány sorsával. A megjelenésén bábáskodó hármas közül csak a szerző, Kis János élte meg könyve megjelenését, ami végülis 1833-ban bekövetkezett. Balogh 1818-ban, Kazinczy 1831ben meghalt, így nagy tervük megvalósulását nem érhették meg. /90 Balogh Péter érdeme e tekintetben sem volt más, minthogy tekintélyével, életútjával biztatást adott kora több, kimagasló fiatal alkotó személyiségének. Kis János szavaival szólva "betses tulajdonságai", "a nemzet szeretete" alapján érdemes arra, hogy mi is "tartsuk áldásban emlékezetét." /91 bS