Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Förster Kálmán (1885–1971)

keztében, valamint közművekkel való ellátás folytán külsőségeiben is hamarosan városi rangra emelkedett." /20 A városi közigazgatási törekvések visszhangra találtak némely üzemnél is: "Az acélgyár eredményei szépek, lásd Jónásch, Szt. Ferenc telep. A bánya, az üveggyár, a Hirsch gyár és a Hungária is követhetné a példát, legalább a meglévő telepek bővítésével." /21 A lakóhely korszerűsítésének elindításán túl a polgármester elképzeléseiben a közintézmények hasonló súllyal bírtak. A várossá nyilvánítást követő tíz év alatt, az elképzelései fokozatosan váltak valósággá: az elkészült ipartestületi új székház, az egészségház, a tüdőbeteggondozó, az OTI, az iskolafürdő, a tejház, a rendőrség, a járásbíróság, a csendőriskola, az adóhivatal, a vámőrség, a pénzügyőrség és laktanya. Ez alatt az időszak alatt nyilvánosságot kapott a virágos Salgótarjánért mozgalom. 1936-ra az utcák 80%-a szilárd burkolatú lett. /22 Az eredmények reális minősítésekor ne feledjük el: Salgótarján 30.000 fős megyei város akart maradni. A törekvéseiben a városban működő ipari üzemek vezetőiben is partnerre talált. Elismerték szándékait, támogatták azokat. Az eredmények láttán ideillőnek érzem a polgármester szavait: "Salgótarján a munka városa, amely meghajlik ugyan minden emberi kiválóság előtt, de igazán megbecsülni csak azt tudja, aki maga is dolgozik és száz százalékban a munka embere." /23 A városi élet kovácsa: a kultúra Förster Kálmánhoz - tények is igazolták - nagyon közel állt Salgótarján lakossága. Igazán meleg szavak hangoztak el tőle e viszonyról. Éppen ez a viszony is magyarázza, hogy korán, már a polgármesteri tevékenységének kezdetekor felismerte a legfontosabbnak vélt feladatát e téren is: a szembenállás, a megosztottság fokozatos megszűnését. Látta, hogy településtársadalma erőteljesen megosztott. A munkásság önmagában is rétegzett. "Ezt a tagolást a vállalat határozottan elősegíti. Valószinűleg azzal a meggondolással, hogy minél inkább elkülönül és rétegződik a munkásság, annál kevésbé fog egységesen fellépni." A bányászok letelepült és időszaki munkára érkező csoportja között óriási távolságtartás érzékelhető. Nemcsak ők, hanem asszonyaik sorsát is az erőteljes tagolódás irányította. 183