Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sréter János (1806–1842)

utasítás: "a só árának felemelése előtörvényeink szerint egyedül az országgyűlés tanácskozása alá tartozván". Az utasítás arra kötelezte a követeket, hogy a felemelt só árának a felhasználásáról kérjenek számadást a kancelláriától./13 Nem kevésbé határozott utasítást kapott a két követ a katonaállítás és a közadó királyi rendeletre történt felemelésével kapcsolatban. Kimondván, hogy "egyedül az országgyűlésen kívül valók lévén, a követ uraknak szorosan meghagyattatik, hogy valamint ezen tárgyakról szólló úgy tenni egyéb sarkal latosság, Constitutonális törvényeknek semmi nemű változtatásába ... ne ereszkedjenek." A megyében megtörtént - és a fentebb említett 1823. évi katonai erőszakoskodás mellett sem ment el szó nélkül, hanem sérelemként fogalmazták meg, hogy "a megyében történt szomorú esetekbül amidőn ti, a katonaállítás és közadónak konventiós pénztárba való megvétele az országgyűlésen kívül királyi comisszáriusok és katonaság által erőszakkal eszközöltetett, a Vármegye Háza fegyveres kézzel elfoglaltatott, a tisztikar őrizet alá vétetett, s a gyűlések eltiltása mellett, a protocolumok és jegyzőkönyvek megsemmisítettek, a Nemes Megyének Hiteles persellye erőszakkal elfoglaltatott". Mit kért a megye a királytól? a porták számának kiigazítását, az országgyűlés háromévenkénti összehívását, a Helytartó Tanács törvényes működését és a titkos rendőrségi ügynökök működésének beszüntetését, a törvényes keretek és formák szigorú betartását, a megyék közötti szabad levelezés engedélyezését. /14 A követutasításokból a nyolcadik és kilencedik sem kevésbe lényeges problémákról szólt. Az előbbi a műveltség, a tudományok terjesztésének, a gyermekek taníttatásának rendszerét tette szóvá. A követek számára feladatul szabta, hogy érjék el középfokú iskola megnyitását a megyében, vagy annak engedélyezését, hogy "a megyebeli catolikus ifjúság a Losonci Református Gymnásiumban tanulhasson". Szorgalmazni kell a "Triviális Oskoláknak felállítását". Az utasításban megfogalmazták azt is, hogy "a magyar evangelicus tanulni vágyódó ifjaknak a külföldi szabad kimenetel" megengedtessék. Az utasítás élesen elítélte a cenzúrát. Leszögezte, hogy "semmiféle írások, hacsak az a felséges uralkodó fejedelmet, vagy a Hazát, a törvényesen bevett hitet és vallásokat, vagy jó erkölcsöket, s a magyar Consittitutiot nem érdekelné kiadása, s a külföldi újságok szabad bejövetele is el ne tiltasson, minden író azonban nevét még is felfedezni kötelezetessen." /15 Hl