Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)
Sréter János (1806–1842)
el nem hárítható szükségnek nézetett, legalább oly szűk határok közé kívánták sokan szorítani, mint csak a körülmények engedhették". A hosszadalmas vitatások következtében a törvény kihirdetése után három évvel még nem tudtak annak érvényt szerezni. Az összeírást végző küldöttségeket többször is felszólították, a végső állapot közlésére, de csak 1839 végére került az összefoglalójelentés a megyei közgyűlés elé. A helyzetről szólva nem tekinthettük másnak, mint keserű kifakadásnak az alispáni megítélést: "...ismer látjuk a pörlekedési rendben megszokott hosszas formák, huza-vonák, késedelmek, halogatások szerencsétlen következéseit, általnőve a közélet, a közigazgatás minden ágaiban". A perekbe bevont telkeken kívül megtörtént a többiekre az adó kivetése. Ennek eredményeként a négy járásban 841 ft. 17 kr. adót vetettek ki 255 telekre. A kivetés a következő eredményt hozta: "Megtörténtek a felszólítások, írásban is szóban is, az al-adószedők jelentést tettek és még akkor is a gyűlésben panaszokat hallottunk, hogy az illetőknek tartozásaik tudomására nem jöttek. És így ismét visszautasítván az al-adószedők tudósításai a hátramaradások iránt új felszólítások rendeltettek. Közbejött az 1841. évre való második kivetés, s még az első évi sem volt beszedve". Az adókivetés megtörténte után több földesúr újra és újra reklamált. A hivatal ismételten nem volt elég szigorú. Az ügyészi hivatalnak átadott ügyek 1841 augusztusában még "...csak kis részben volt sikerelve". Nagyon nehezen tudott a megyei közgyűlés érvényt szerezni az úrbéri rendelet azon pontjának is, amely a lakatlan jobbágytelkek benépesítésére kötelezte a földesurakat. "A felszólításokra jöttek, nem jöttek feleletek, s ezek többnyire mentekezök, a benépesítés tartozását egy, vagy más oknál fogva elhárítani kívánók." Az ilyen természetű ügyek megoldására csak a peres út kínált a fentiekben ennek hatásosságát jól mutató lehetőséget. /17 Az úrbéri törvények szabályozták az úriszékek tartásának rendjét is. Ez volt az a hivatalos és jogi fórum, ahol az úrbéri intézkedésekből következő panaszokat meg kell vizsgálni. Igen ám, de földesurak arra hivatkozva, hogy az úriszék tartása költséges, és ennek költségeit nekik kellett fedezni, nem tartották meg rendszeresen ezt a fórumot. Az alispáni állásfoglalás a következőket tartalmazta e vonatkozásban: "Igaz, hogy e teher nyomasztó teher földesurakra, de nem lenne-e szegény alattvalóra nézve nyomasztóbb, ha midőn minden más legkisebb keresetére nézve is törvényes útra folyamodhat, csak ő lenne a köztörvény eme jótékony rendeléséből az úrbéri tárgyakban kizárva?" Ezért elrendelték, hogy az uraság 15 nap alatt tartson úriszéket a felvetődő úrbéri perekkel összefüggésben. Az eredmény szinte már várható: "Nagyobb ura96
