Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sréter János (1806–1842)

A kérdéskör vitáját Nógrád megyében is ez a szellem jellemezte. Első és kiindulási pontként áttekintették az adózásnál eddig kialakult gyakorlatot, mintegy arra a kérdésre is keresve a választ: a megyei körülmények mennyire alkalmasak a további fennmaradására? Az adózással kapcsolatos tennivalók menete az országos gyakorlatnak megfelelően bonyolódott. Gondozója elsősorban az adószedő hivatal, másrészt a számvevő hivatal volt. A pénz, az adó beszedéséről az adószedők, az aladószedök, míg a befolyt összeg kezeléséről az al- és föpénztárnokok gondoskodtak. Nógrádban - egyezően más törvényhatóságoknál meglevő gyakorlattal - három pénztár működött. A hadiadó beszedésére és őrzésére a hadipénztár, más adók gyűjtőhelyéül a honi /vagy más néven házi/ pénztár szolgált. Az előbbi funkciója világos: a nevének megfelelően a hadiadónak a megyére eső részét gyűjtötték itt. A honi pénztárból fedezték a megyei szervek, az intézmények, az alkalmazottak bérét. A megye évente elkészítette az itt felhasználandó keretet, amelyet a helytartótanács elfogadott, vagy módosított rajta. A nemesi pénztárnak - és ez volt a harmadik pénztár - meghatározott célja nem volt. Az úriszék megtartására kiutazó szolgabírák költségeit innen fedezték, illetve az országgyűlési követek díjait volt hivatva biztosítani az a pénztár. /2 Mind a három esetében közös volt a forrás: a jobbágyok, a parasztok adója. Érdemes a figyelemre az adózási gyakorlat. Amikor a szerzőnket idézzük, sohase felejtsük el, hogy megválasztott alispánja a megyének, tehát a tények megmásítása, vagy dramatizálása nem volt érdeke. De kimondottan érdeke volt az, hogy a tevékenység rendben, a törvények szellemében folyjék. A megyei adószedés gyakorlatát a következőkben mutatta be: "Midőn egyes adófizető a reá kirótt adót a községi beszedőnek általadja, hosszas és néha tekervényes úton kell ennek vándorolnia még a megyei pénztárba juthat, és néha félre esik, eltéved, egész azon mennyiségben pedig melyben fizettetett, ritkán megy be a megyei pénztárba". /3 Ennek a korántsem megnyugtató helyzetnek vajon mi lehet az oka? Annak, hogy ilyen az adókezelési morál több okát mutatta be a szerző. Kezdjük a községi számadások rendjével, amelynek ellenőrzése az 183236-os IX. törvény szerint az illető földesúr jogkörébe tartozott. Ennek a kötelezettségnek csak nagyon ritkán tettek eleget a földesurak, illetve az általuk megbízott gazdasági tisztek. Sokan közülük azt mondták: a törvény nem írta elő a pontos vizsgálatot, így elegendő volt csak a számadások megtekintése és azt mindig megtették. Mások gyorsan a "láttuk" szót aláírták anélkül, hogy valóságos ellenőrzést végeztek volna. Az ilyen mentalitású gyakorlattal 90