Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sréter János (1806–1842)

vei és lélekkel választattak el." "Minden mesterkedés nélkül, melyre soha szüksége nem volt." Pedig ebben az időben terjed - vagy terjesztették - el róla az a hír, "hogy ő nem képes a pór ember előtt magát érthetően kifejezni." /13 Rosszindulat? Irigység? Az elmondottakból nem nehéz egyiket sem reálisnak elfogadni. Három évet töltött az akkor legmagasabb megyei közfunkcióban. Tényszerűen egy balszerencsés betegség vitte 1842-ben - ereje teljében - a sírba. "Martius közepe táján odahagyván íróasztalát Losoncra, ahova hivatalosan meghíva volt, és ahol éppen ekkor veszedelmes kanyaró dühöngött, kirándulván, hazaérkezése után nemsokára halmozott foglalkozásai között meggyengülve meglepte őt is, eleinte szelídebb jelekkel mutatkozott, de később reménytelenül és hirtelen, amint az orvosok állítják ideglázzá változott betegség, s megfosztá a megyét nagy fiától martius 27-én." /14 "Április 25-én a megye termében a rendek előtt a főispán mondott emlékeztetőt, utána pedig az Ágostaiak templomában Székács József pesti evangélikus lelkész és Zsarnay Imre táblaibíró és professzor mondott emlékeztető beszédet." /15 Vallom: igaza volt annak a kutatónak, aki azt írta róla: "Sréter János a szabadságharc előtti táblabíró világban ritka jelenség. Valóban európai műveltségű ember." /16 Életében és halálában magában hozdozta felfogásának, műveltségének, és korának eredményeit, de méginkább kiélezetten jelenlévő ellentmondásait. A vármegye lehetőségei a szalmaláng "megszavazzuk" után igen nehezen engedtek teret az újat, a jobbat, a korszerűbbet akaró szándéknak, gyakorlatnak. Az utánna közvetlenül érkező generáció megsiratta, emlegette, sajnálta: "Mit lehetett volna még utóbb tőle remélni mutatja jeles publicistikai dolgozata. De a folytonos munka korán sírbadönté, azon alapos és biztos reménnyel együtt, mely benne egy ritka nagy ember és hazafi elvesztésének megsiratása jogosított." /17 A vármegyei közigazgatás működése az 1830-as években A reformkor történetének megyei eseményeit kutató számára nem kevés szakmai izgalmat jelent azoknak az írásműveknek a tanulmányozása, amelyeket kortársként a politikai életbe fiatalon bekapcsolódó Sréter János írt. A korszak megyei történetének megismerését két írásmüve segítette: a huszonévesen megírt visszaemlékezése, valamint a megközelítőleg tíz évvel 88