Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Ócsai Balogh Péter (1748–1818)

Vitatták mindezt a dunántúliak, ahogy Matkovics Pálnak az ottaniak fel­ügyelőjének leveléből megtudhattuk, de így voltak ezzel a nógrádiak, a zólyomiak, a hontiak is. A bányakerület felügyelője Radvánszky János május 26-i levelében a következők olvashatók: "Ha a célba vett zsinat tartásának egyedül Nógrád megyében létező esperesség papjai, magánügyek érdekében ellenszegülnének: elfogadott véleményük, mely minden jó léleknek fájdalmat okoz, könnyű volna kiirtandó, ha ők nem tudnák, hogy a püspök is pártjuk­nak híve. Az egyházak ezen elöljáróját s célba vett zsinatnak tettleges létre­jövetelét, kéz alatt, hátráltatni tapasztalom." A zsinat lényegében a mindennapi gyakorlati élet pontjaitól, az egyház bel­ső életének, a papi status helyzetének, az egyházi kapcsolat és együttműkö­dés problémáin át valamennyi kérdést megvitatott. Sokszor éles, sokszor hosszadalmas vitanapok zajlottak ott. A zsinat mondanivalójában, vitáiban részt vett Balogh Péter is. Éles ellentéte alakult ki a magyar nyelv ápolása ügyében - amelyet Balogh fontosnak tartott a zsinat számára is - Lovich Ádámmal jés^paptársaivak Az utóbbiak a besztercebányai szláv társaság megszervezését, különálló működ­tetését tartották fontos feladatuknak, és a szláv nyelv gyakorlását, míg Balogh e téren is az együttműködést hangsúlyozta. Más egyházi kérdésekben ütközött Pongrácz Boldizsárral, Matkovics Pállal. Prónay Gábor és Okoli­csányi nógrádi követ vitájában békítő szerepre vállalkozott. Balogh személyes érdeme, hogy az általános ügyeken és a személyesen őt érintő vitákon úrrá tudott lenni. A zsinat napi befejeződése után, vagy azt megelőző időben tekintélyes evangélikus küldöttekkel külön is - hol a laká­sán, hol máshol - megbeszéléseken próbálta a várható vita hevét csökkenteni, kifogni a vihart a vitorlákból. Amikor "rothasztó hideglelés" tizedelte a kö­veteket, nyilatkozatot adott közre: "a követek csak akkor távozhatnak, ha helyettük másokat állítanak." Mindezek, a sokszor taktikai érzéke máskor gyakorlati tapasztalataiból eredő intézkedései nagyban hozzájárultak a zsinat sikeréhez. Személyes sikere, hogy egyetemes világi felügyelőként tisztségében meg­erősítették és vezetője lett annak a küldöttségnek, amely a nádorhoz vitte el "a távozó zsinat, az egész evangélikus testet és a zsinati határozatot". Radvánszky Jánossal, Crudi Dániellel, Tessedik Sámuellel együtt az uralko­dóhoz küldendő követséget is ő vezette. A zsinat rendben véget ért, elvégezte a munkáját. Az ellenzéki zaj azonban a berekesztést követően továbbra is élénk maradt. /79 63

Next

/
Thumbnails
Contents