Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)
Ócsai Balogh Péter (1748–1818)
Továbbá, amikor és ahogy lehetséges volt mindig azon munkálkodott, hogy protestánsok számára további térnyerést biztosítson. Erről a továbbiakban külön is szólunk, de az bizonyos, hogy Balogh ezirányú kéréseit is akceptálták. József nádor így írt erről Ferenc császárnak "Balogh befolyása az evangélikusok között meghatározó volt." Ennek súlyát pedig "különös tekintettel az előttünk álló országgyűlésre, nem szükséges őfelségének bővebben magyaráznom" - írta 1805. szeptember 9-én a nádor. "Ez azoknak az országgyűlési tárgyalásoknak megadja a szükséges ösztönzést, mint ezt én már őfenségének ismételten jelentettem szóban és írásban, az országban uralkodó hangulatot illetően, amely különösen azoknál a protestánsoknál, akiknél egyrészt az üzletmenet akadályoztatott, másrészt hittársaikat mélyen érintett minden adandó alkalommal ért mellőzés miatt, nem a legjobb" - folytatódott a levél. /57 Politikai tapasztalatait mind az országgyűlésben, mind pedig azon túl is gyakorta hasznosította. József nádornak egyre többször volt arra szüksége, hogy a korábbi évekből ismert magyar politikusok véleményét kikérje. A XIX. század első éveiben - a francia helyzet a Habsburgok számára kedvezőtlen alakulása folytán - mind gyakrabban fordult az elő, hogy magához hívatta Ulésházy István grófot, Balogh Pétert, Haller József grófot, Majtényi Lászlót, Bezerédi Ignácot, Vay Józsefet és Péchy Imrét, ha magyar rendek hangulatát, politikai magatartását akarta kifürkészni. /58 Különösképpen bővült a magyar rendek hatóköre, amikor Napoleon támadása már reális veszélyt jelentett. 1805. novemberében az uralkodó teljhatalmat adott a nádornak, abban bízva, hogy a rendekkel sikerül megegyezésre jutni a katonaság felállításában, az újabb adók kivetésében. "Nemzeti színezetet adott azonban a kormányzónak a teljhatalom idején, hogy már november 8-án /1805-ben/ több magyar urat hívott meg maga mellé /a nádor/, hogy ezek neki tanáccsal szolgáljanak. Csupa olyan férfit, akik már 1790 óta küzdöttek az elsősorban az ország önállóságáért." Balogh Péter és Vay József az 1790-i nemzeti program megalkotói, Ulésházy István gróf, a mindig "heveskedő" trencsényi főispán, gróf Haller József a pesti szabadkőműves páholy székmestere, az 1802-ben népszerűvé lett Majthényi László, valamint Bezerédi Ignác, Péchy Imre alkotta e kört. A nádor és a magyar urak kapcsolatának országos híre kerekedett. Kazinczy Ferenc alig titkolt újongással és várakozással fogadta, és kedvezőnek ítélte meg a hírt. /59 55
