Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Ócsai Balogh Péter (1748–1818)

tezve fogalmazta meg a lehetséges társadalmi-politikai változás egy alternatíváját, amelyet nagy nemesi-nemzeti-rendi buzgalom fogadott el, és fordult is el attól. A megvalósításra már nem kínálkozott lehetőség. Mindezek felismerése után hagyott fel törekvéseinek eredeti vonalával, és tért át más pályára, más módszerek alkalmazására. Az eszmetársaitól elválasztott Balogh magányos erőfeszítései lepattantak a bizottság faláról is. A sorozatos kudarc, az ütközések, a viták eredménytelensége más irányba sodorták Baloghot, a politikai egyedüllét újabb rossz döntés meghozatalába vitte: az udvari kancellárián felajánlott állás elfogadására. A döntés meghozatalában, a személyes, pszichés motívumok felerősödését vélem elsőrangúnak. Balogh nem volt egy hős alkat, aki életét is kockáztatja ha kell. Nem felfogása, mégcsak nem is korábbi politikai nézete, nem a jelleme változott meg Baloghnak a két év alatt, hanem a körülötte lévő politikai mentalitásnak, a megváltozott körülmények okozta magára maradottságnak volt fontos szerepe Balogh engedékenységének. Csak ebben az összefüggésben vélem, igaznak azt a minősítést, ami szerint Balogh "a reakció oldalára áll, kezet fog az udvarral." /45 Az igazsághoz közelebbinek tartom azt a véleményt, hogy az udvarhoz fűződő kapcsolatának felerősödéséhez nem egyszerre, hanem folyamatosan, a kényszerítő körülménytől szoríttatva, személyes sorsában bízva hátrált vissza. Az árnyaltabb kép lehetősége miatt fogadom el azt a megállapítást, hogy: "Az ellenzék tagjainak - így Balogh Péternek - pályafutása azonban azt jelzi, hogy többen valóban az udvar karjaiba hátráltak. Ez azonban csak fokozatosan történik.". /46 Az udvar éppen Balogh kiváló képességei miatt "cserkészte" öt be, és mintegy az elvi jellegű célkitűzéseiben elszenvedett vereség miatt ajánlotta fel az udvari állást, amit ő - ha nem is tudunk arról, hogy örömmel - végülis elfogadott. Úgy tűnik, az európai politikai érdekviszonyok ismeretében, más reális választása ekkor nem is adódott. Életének, politikai pályájának igazi megpróbáltatásai még az ezutáni években következtek be. Valószínű, hogy e megpróbáltatások taktikus, raffinériát sem nélkülöző elviselése, a bécsi mindennapokat átvészelni tudó magatartása nagyban hozzájárult további sorsának alakulásában, de emiatt szerepet kapott az új, a fiatalabb nemesi generáció politikai felkészítésében is. A bécsi kancelláriánál a magyar politikai ügyek referendusa lett, abban a korszakban , amely a magyar történelemnek tragikusan - hősies időszaka volt, és az udvar és a magyarság viszonylatában is konfliktusok sorozatát szülte. 51