Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Ócsai Balogh Péter (1748–1818)

illendőségnél feljebb ne terheltessék a közteher viselésében". A tisztviselőktől "igazságot" vár el a gonosztevők ellen, "az adó igaz elosztását", munkájukat e szerint végezzék és ne tegyék elsőhelyre "az anyagi jutalmat", mert "E földön nem a gazdagság, de csupán a jó erkölcs teheti az embert boldoggá". Főispáni kötelességei közül kiemelte a vármegye intézményének védelmét, mert így biztosítható az alaptörvények megtartása: a felség jogainak érvényesülése, és "a státusok szabadsága". Intézkedést helyezett kilátásba az elszaporodott, megyében működő rablók ellen, akik marhákat hajtottak el nagy tömegben. Főispáni kinevezése után nem maradt ki az országos politikai életből sem. 1792 márciusában résztvett I. Ferenc koronázási ünnepségén is. Nógrádi követként a tartományi zászlókat vivők körében a "Ráma" /Bosznia/ zászlóját ő vitte. 1793-1795 között Bécsben élt, miután udvari tanácsosi minőségében a kancellárián referensként dolgozott. 1795-ben állítólagos betegsége, "gyöngélkedése" miatt lemondott hivataláról, és visszament a hétszemélyes táblához. Sokan úgy vélték, hogy a Martinovics féle mozgalom felfedezése utáni hivatalos tisztogatásnak ment ezzel a döntésével elébe. 1802-ben - több jelölt előtt - a zólyomi főispáni széket nyerte el. Forrásaink tanúsága szerint József nádor másokat sorolt elébe. A nádori hivatal és királyi államtanács személyes, rossz kapcsolataira példa főispáni kinevezése, hiszen - furcsa véletlennek tűnik, pedig a tényleges okot a fenti rossz kapcsolatban látom - Izdenczy József javaslatára, a nádor jelöltjével szemben ő nyerte el ezt a magas hivatalt, amelyet haláláig betöltött. A főispáni beszéd már a pályája végéhez közeledő bölcs politikus nézeteit tükrözte, aki figyelt a karok és rendek igényeire, a hivatal munkájára, az adófizetők helyzetére. Minden döntésében a „középutas dolgokat" képviselő vezetőként mutatkozott be. 1805-től valamennyi országgyűlés felső tábláján jelen volt. Azonban elsősorban a magyar nyelv ügye, a magyar irodalom támogatása, az evangélikus egyház elismertetése, szervezeti rendjének korszerűsítése foglalkoztatta. Megismerkedett és többször találkozott Kazinczy Ferenccel. Az 1805-ös pozsonyi országgyűlés idején a Kazinczy köréhez tartozó Kis Jánossal is megismerkedett. Az evangélikus egyház ügyében többször delegációt vezetett a bécsi udvarhoz, legutóbb 1816-ban fogadta audencián I. Ferenc. Magas kort élt meg. Halála azonban mégis váratlanul történt 1818-ban: "bágyoni birtokára ment, s ott tartotta október közepén családja körében a szüretet. Mint máskor, úgy október 16-án is korán reggel fölkelt, s családja körében jó kedvvel reggelizett. Egyszerre reggelizés közben nyelve elkezdett 36