Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Bell Miklós (1872–1938)

Az írásban rögzített véleményét konkrét tapasztalataira építve fejtette ki. "Évtizedek óta tanulmányoztam és kutattam a gazdasági világtörténelmet, külön-külön az egyes európai nemzeteknek a fejlődését, s Amerikának a gazdasági fellendülését, szabadságharctól kezdve, a Bank of England, a svéd, francia, német és a többi európai jegybank rendszert, továbbá tanulmányoztam és statisztikába foglaltam az európai népek eladósodását a XVIII. századtól a mai napig". /17 Gondolatai között talán a leggyakrabban a válság szó és fogalom jelent meg. Ezért elsőként ennek okait kutatta. A válságot egyrészt szellemi - eszmei téren, másrészt - ezt hangsúlyosabban körbe is járta - a gazdasági élet működésében vélte jól kitapinthatónak. Felfogása szerint két szembenálló eszmerendszer élet-halál küzdelme zajlik a világban. A demokratikus kereszténység és a centrális berendezkedésű liberalizmus harcol a világuralomért. Nézetét arra építette, hogy: "A keresztény vallás lehetővé tette, hogy tehetségek alsóbb rétegekből is kifejlődhettek, s így lettek egyszerűbb embereknek gyermekei papok, püspökök, akik a kulturális életben nagy eredménnyel dolgoztak, mert mindent az élet és a haladás /szerző kiemelése/ kívánsága szerint igyekeztek alkalmazni". Az élet központi színhelye és szervezete a család volt. "A keresztény családi szentély általános bevezetése folytán a nép komoly munkához fogott, ami gazdasági életünknek mai napig az alapját biztosította". /18 A családdal, mint alapvető társadalmi-gazdasági szervezettel összhangban, a fejlődő termelő tevékenység létrehozta a decentrális céheket, és "a független alkotó szellem ezen rendszer szerint talált gyors érvényesülést, a produkció pedig hatványozott módon nőtt, ami normális gazdasági életet hozott." /19 Bell Miklós számára a kereszténység, a család, a céh volt az elemi eszme, és a gyakorlati tevékenység színtere, amely természetes, és emberiség céljával adekvát pozitív minősítést érdemeltek. A további formák: a pénz - véleménye szerint rövid ideig tartó, alkotást serkentő hatású volt. de az aranyfedezetü papírpénz nem jó - a hitel, a bankok, a kartellek, a részvénytársaságok nem segítették az ember fejlődését. A bankok végezték - szerinte - a XX. században a legnagyobb kultúrarombolást, amely a "mai korszaknak örökös szégyene marad a történelemben". /20 A mindezzel szemben: "Jelenleg az egész világon a liberális politika és a centrális gazdasági rendszer uralkodik". "A világháború csak siettette a liberális politikának, és a centrális gazdasági rendszernek a fénykorát". /21 A későbbi tanulmányában folytatta ezt a gondolatmenetét, de tovább is lépett, és kritikája súlyosabbá vált, kiszélesedett. Véleménye szerint: "A mai 199