Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Bell Miklós (1872–1938)

Ezt a törekvését gátolta, hogy 1933 után egészségi állapota is megrendült. 1936-tól rendszeres orvosi ellátásra szorult. Hosszú betegség után 1938. július 8-án, Egerben, hatvanhatéves korában, "megölte a szívbaj". Az akkor írt nekrológok "a magyar gazdasági életnek egyik jellegzetes és érdekes" alakjaként idézték meg, és elismerték, hogy "egy különös magyar tehetség szállt sírba" elhunytával. Más írás magyarságát "a magyar fajért" érzett felelős tevékenységét hangsúlyozta, mondván, hogy aki "becsülettel, hittel szeretettel közeledik, aki áldozatos életének munkáját szeretett népének, magyar fajtájának felemelésére fordítja, nem fecsérli életének virágait hálátlanokra". A salgótarjáni pártközpont "autóbusz különjáratot indított" a mátraderecskei temetésre, ahol nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra. Élete során végzett munka elismeréseként a Pro Ecclesia et Pontifice pápai kitüntetés tulajdonosa volt. /15 Bell Miklós eszme-világa Bell Miklós nézete, szellemisége jól rekonstruálható. Az eddigiekben idézett felszólalásai ízelítőt adtak mindebből. 1924-1929 között nagy vitalitással foglalta írásba a felfogását tükröző gondolatokat. Nagyobb, tanulmány jellegű műtől a vitairatig terjed a választott műfaja. Politikai beszédeit gyakran írásba foglalta, és gondoskodott nyomdai megjelenéséről is. Nagyon sok vidéki és országos lapban megjelent - újságcikket írt. Müvei közül alapvetőnek tartom: a "Gazdasági kibontakozási terv" /Bp. 1924/ az "Új gazdasági rendszer, új társadalom" /Bp. 1924/ és a „Gazdasági Reformterv "/Bp. 1929/ című terjedelmesebb dolgozatait. Az ezekben leírtakból egy összefüggő, szándéka szerint is filozófiai és történeti alapozottságú eszmerendszer bontakozott ki az olvasó előtt, amelyben újító szándékú, merész gondolatok, kiforratlan és utópista-konzervatív nézetek együttesen jelentkeztek. Nézeteinek kiindulópontjául saját korának viszonyait választotta. A korhoz negatív felfogással, annak kritikai bemutatásával közelített. Megítélése szerint "haldokló korszakban vagyunk" - írta 1924-ben. Véleménye szerint a rossz helyzet oka "a helytelen forgótőke és centrális rendszer" fenntartása. A két tényben megjelenő igazság felismerése, halaszthatatlan cselekvésre kényszerítette, mert "az eddigi centrális rendszerrel teljes csődbejutunk". /16 198