Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Förster Kálmán (1885–1971)

végezni. így állíthatom, remélhetőleg bizonyítottam is a fenti kép ellenkezőjét. Hosszú élete során gyakran volt magányos. Szerette a csendet, a természetet. De kételkedem, hogy a sors által rárótt magányossága valóban boldog volt. Talán az olvasó is egyetért a kutató-íróval, az általa leírt tanulsággal: a fekete-fehérbe torzító történetírás ugyan nem dobandó ki teljességgel, de jó lenne, ha - önmagunk, saját emberképünk megtalálása ezt szükségessé is teszi - történelmi elődeinkről alkotott rajz nem az ideához, hanem a valóságos emberképhez közelítene. 191