Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Förster Kálmán (1885–1971)

sokak szerint az ellenzékiség "kergette Salgótarján és környékének népét a negyvenes évek elején a jobboldali, akkor ellenzéki nyilaspártokba is". /30 Mi volt a nagy megmozdulások - mint 1926. áprilisi nagy éhségmenet, a húszas évek végi, a harmincasévek közepén végbement nagy bányász és munkássztrájkok - oka? A kérdésre a folyamatosan jelenlévő szociális elégedetlenségben találjuk meg a választ. Ez mutatható ki 1926-ban előbb, és a későbbiekben is fő okként. Az éhségmenetet a körülötte kibontakozó feszültséget a polgármester a saját tapasztalata alapján így örökítette meg: "A munkanélküliség réme tovább kisértett. 1926. április végén (26-án) a szociáldemokrata párt mintegy 3-4000 tagja Zagyvapálfalvára, illetőleg Baglyasalja felé vezető útkeresztezésnél azzal az elhatározással gyülekezett össze, hogy Budapestre mennek gyalog, és ott feltárják elviselhetetlen sorsukat. Én őszintén szólva magamban örültem mert egy ilyen feltűnő megmozdulás alátámasztotta azt a törekvésemet, hogy a munkások munkához, a város pedig kormánysegélyhez jusson. Egy Gerőffy nevű csendőrfőhadnagy tapintatos közbenjárására sikerült a munkásokat leszerelni, szándékukról eltéríteni és a megmozdulásukat odajuttatni, hogy egy küldöttség utazzék vonaton Budapestre és próbáljon ott eredményt elérni. Ez aztán - mérsékelt eredménnyel - meg is történt." A sztrájk eredménye, ténylegesen az újonnan megkapott kormánysegély - mintegy 5 milliárd korona - újabb közmunkák szervezését tette lehetővé. Az is tény, hogy a politikai okok túlzott keresése, - azaz a másik oldalú megközelítése az eseményeknek - ugyancsak olvasható a korabeli dokumentumban. A KMP lapja, az Új Március 1926. Salgótarján áprilisáról így írt: "A salgótarjáni földindulás jelentőségét nem lehet reformista szakszervezeti mértékkel mérni, nem lehet azzal a mértékkel mérni, hogy hány százalék eredményt oldott meg a követelésekből a megmozdulás. Bár kétségtelen, hogy ezzel a mértékkel mérve sem volt eredménytelen 800 munkás és munkásasszony felvonulása. Salgótarjánnak Budapest ellen való felvonulása forradalmi megmozdulás volt." A polgármester is látta, hogy "a bőség és a szűkölködés képei között az indulatok úgy pattognak mint ívlámpában két szén között a szikra." /31 Ezt felismerve, legjobb szándéka szerint igyekezett résztvenni a munkában, a feszültség megszüntetésében. A munkanélküliség kísérője volt a két háború között a város életének. Számuk 400-500 fő között állandósult. Ez a világválság éveiben, és később a harmincas évek közepén elsősorban a bányászok közül szaporodott gyakran 1000 fővel, olykor még ettől is nagyobb létszámig