Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Förster Kálmán (1885–1971)

sának idején, akkor amikor Salgótarján rendezett tanácsú várossá lett, kezdeményezett lényegesnek nevezhető változást. Munkája során "Kevés kivételtől eltekintve előzékenységgel, jóakarattal" találkozott. A tőkés továbbra is úgy vélekedett: "Mi legyen a kis falu jövőjével mit sem törődött. Mit létesítsen Salgótarjánban az mellékes volt, a fontos az volt, mit lehet onnan elvinni. Salgótarjánban állandóan letelepedni, itt házat építeni, vagy venni, itt nem jutott eszében azoknak, kik itt megtömték zsebeiket." /16 A várostervezés bejelentésekor figyelembe kellett vennie a mindennapokban jelentkező, és széleskörben általános magatartást alakító ideiglenességet, amelynek forrása: az új tipusú lakótelep, a kolónia jelenléte volt. A megjelenésének ideje és tartóssága mint annyi más is, a szénbányászathoz volt köthető, hiszen: "A kőszénbányák megnyitásával, amikor gyorsan kellett nagyobb munkástömegnek, minél olcsóbb és egyszerűbb fedél alá jutni, méghozzá azzal a gondolattal, hogy a szén egyszer kifogy, és mehet a tömeg tovább". /17 A kolónia sem maradt mozdulatlan. A 30-as évekre a telepek egyrésze villaszerűvé változott. Jelentős, - a kor igénye szerinti átlagos ellátottságú komfortú épület volt található ekkor, mások a legszegényebb nívójúak a barakk szintet és életrendet képviselték. /18 Az infláció ellenére is nekivágott a város vezetése, élén polgármesterével, hogy az új városhoz méltó "szabályozási tervet" készíttessen tervezőjével, Varga László építésszel, aki korának ismert szakembere volt. A feladatra 50 millió koronát szavazott meg a képviselőtestület. Az alapállást két idézet jellemzi leginkább: a polgármester felfogása szerint a terv olyan legyen, amelyből kitűnik "nem közömbös az, milyen jövő vár a mi városunkra". A terv megvalósulásának útja pedig nem lehetett más, mint az, hogy "fel kell kapaszkodnunk a hegyre". Villaszerű, kertes házak sokaságával kívánták ezt elérni a gyakorlatban. A munkálatokhoz kapcsolódó lelkületet leginkább a polgármester szavai fejezték ki: "Én hiszem, hogy a város közönsége még gondozott, fasoros utcán fog sétálni, modern színházba fog járhatni, modern kórházban fogja betegeit gyógyíthatni, és hiszem, hogy azoknak is, akik most többé-kevésbé csak egzisztenciális érdekből lakják sokat szidott városunkat. Kétségbeesésre azért nincsen ok, addig amíg erőt érzünk magunkban, és hitet a jövőben." /19 A város fejlesztésének eredményei a 30-as évek közepén már határozottan látszódtak. Az erőfeszítések nyomán: "Eltűntek a portákról a falusi szemétdombok és Salgótarján a tervszerű útépítési és városrendezési tervek követik