Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Förster Kálmán (1885–1971)

Balassagyarmat képében: "Valódi mezei tanya, se falu, se város, - tele piszokkal, minden legkisebb nyoma nélkül a valódi civilizációnak." /12 A megyei körkép mellett Salgótarján mindettől eltérő volt. Förster benyomását a kor helyi sajtójának egyik közleménye jelenítette meg: "... a mi sarunk egészen más, mint a más vidékek, különösen más vásorosok sara. A mienk a sárminőség tekintetében a legelső helyen áll, mert feketébb, nyúlósabb is, meg maradandóbb is, mint más vidékek sara. Soha nem tűnik el utcáinkról. Legyen virágos tavasz, vagy sárga levelű ősz, izzó hőségű nyár, vagy csikorgó hideg, - Salgótarján utcái mindig tündökölnek, feketednek a híg, kemény habarcstól". /13 A városok, a települések XX. század eleji leírásaiból nem hiányzott a por, a sár bemutatása. Babits Mihálytól ismeretes az a minősítés, amellyel a dunántúli, fejlettebb városokat "bor városának", az alföldi településeket "por városának" nevezte. A fenti példák helyzetértékű jelzések, és csak ennyiben minősítő jellegűek. Az ilyen nagyságrendű - lélekszámú, berendezkedésű - városok alapgondjának azt tartom e korban is, hogy innen: "Hiányoztak a modern városi funkciók, a környék a táji régió életének ipari - kereskedelmi - adminisztratív szervezése, irányítása és vezetése". Tény, hogy századunk első évtizedében a városiasodás, vagyis: a hagyományos és egyben korszerűsödő földművelés folytatóiból a polgárosodott kereskedő, iparos középrétegekből, a helyben - azaz nem Pesten - élő vállalkozó kapitalistából, mint szereplőkből összeálló kerete és egyben folyamata Nógrád települései közül leginkább Losoncon érhető tetten. /14 Az általános körkép ellenére sem kedvetlenedett el az újonnan megválasztott polgármester. Programjának és gyakorlatának középponti tennivalóját először a város rendezés, és az elengedhetetlenül szükséges csatornázás, a házépítés, a városiasodás, másodszor a városi léthez szükséges közigazgatási - szociális intézményrendszer, harmadszor a lakosság általános viszonyainak javítása - benne az értelmiség jelenléte és megbecsülése - képezte. A városrendezés elindulásakor Förster a számításba vehető erőket szándékozott összefogni. A fokozatosság elvét vallva úgy szervezte meg a város működéséhez szükséges tíz ügyosztályt, hogy a községi korszakból a lehető legtöbb és legjobb alkalmazható személyt átvette. Nem kért módosítást a képviselőtestület összetételén sem. Amint írta: "A munkásság képviselete bár számszerint óriási túlerőben voltak - akkortájt még igen jelentéktelen volt. " /15 Az apparátusban a képviselőtestületben az 1929-es státusz változási