Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Förster Kálmán (1885–1971)

A családban élő értékek között a műveltség megszerzésének követelménye, az iskolázottság szükséglete ugyancsak kiemelendő. Kálmán a gimnázium alsó négy osztályát magánúton Szepesolasziban végezte. A következő színhely Igló, ahol évente tett vizsgát bizottság előtt; Lőcse, a fiúgimnázium, ahol a gimnázium felső tagozatán tanult. Azután: Kassa - Eperjes - Budapest, már a felsőfokú tanulmányok, a jogi akadémia és egyetem különböző színterei voltak. Az 1903-ban sikeresen letett érettségi után a család úgy döntött: a jogi akadémián folytatódjanak Kálmán tanulmányi évei. Eperjes lett a színhely. Az a város, amely Sáros megye székhelye volt. Szép város, történelmi légkörrel: "Mikszáth elszegényedett gavallérokra, lecsúszott úri famíliákra hívja fel a figyelmet, ha emlegeti Sárost. Szinyei Merse Pál zöldselyem fűre, édeskék égboltra, szép asszonyokra, majálisra figyelmeztet, amikor szülőföldjét jellemzi: Sáros azonban egy várost jelez, mely magatartásának tűz-szemével magabiztosan kiemelkedett a svihákok, az adomázok, s a bővülő tájképszinek fölé, szépséges reneszánsz várost. Ez a vonása az igazi... A belváros minden épülete egyéni alkotás. S ez a sors, ahogy egykor hívták Athén, Tárca parti Athén, a műveltség és a nemzetiségi béke fészke." II A magyar történelem nagy alakja: a kuruc Thököly, a magyar nyelvápoló Kazinczy, a fiatal jogász Kossuth, Pulszky, Eötvös József életének egy-egy szakasza ide kötődött. Az idézett gondolatok okán, a felsorolt személyek következtében része kultúránknak, és intézményei révén hatása az ott élőkre, az ott tanulókra kivédhetetlen erejű. Iskoláinak egybekapcsolódása a különlegesség erejével hatott: "az emberség és tisztesség el nem roskadó kaptára". "Az eperjesi kollégium nem középiskola volt, hanem az iskolák orgonasípszerű sora, mindenfokú tanintézet, főiskola is, jogászokat, s lelkészeket nevelt." /8 Tanulói, tanárai éppúgy résztvettek a kuruc mozgalmakban, mint Vandrák András igazgató vezetésével az 1848/1849-es forradalom és szabadságharcban. Az aktivitás, a társadalmi érzékenység realitással párosult. "Itt békesség volt a nemzetiségek között már 1848 előtt is. Vannak erről hiteles bizonyítékok... A kollégiumban magyar, szlovák és német önképzőkör működött már 1848 előtt."/9 Természetesen a kollégium és a jogi akadémia nem mosható mindenben egybe. A fenti szemléletet mégis jellemzőnek vélem. E felfogásban Gömöry János, aki az eperjesi kollégium utolsó magyar igazgatója volt jelenléte, 176