Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sztranyavszky Sándor (1882–1942)

kezetek egymást megértő bizalma és szeretete". Biztosnak érezte magát abban, hogy sikerülni fog "a munkásságot a magyar nemzeti társadalom testéhez visszaforrasztani." Az általános, elvi bevezetőt követően azt fogalmazta meg Sztranyavszky, hogy a konkrét tennivalói elején, hogy a salgótarjániakkal "egy lélek akar lenni", "a város és környéke fejlesztése érdekében" kívánt dolgozni. Legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy a "tömegek kulturális foka emeltessék, és ezért a legnagyobb súlyt helyezendőnek tartom arra, hogy a magyar ifjúságnak, a magyar jövendő generációjának a nevelése szellemi és testi tekintetben mindig a legnagyobb gonddal végeztessék". A feladat elvégzéséhez leginkább "a hívatott tanítónak a nevelését" tartotta fontosnak, akiknek "nemcsak tanítani, hanem az ifjúságot nevelni kell". A tanítókban tudatosítani kell - mondotta - azt az elvet, miszerint: "az ő feladatuk nem merül ki az iskola falai között", de folytatniuk kell abban az irányban is a munkát, hogy "a szülők is ráneveltessenek" a feladat elvégzésére. Programja második pontjaként a "magyar ipar és kereskedelem" fejlesztését tartotta fontosnak. "Hirdetem, hogy a magyar kereskedelem és ipar fejlesztése mindenek felett álló feladataink egyike". Fontosnak tartotta "a magyar széntermelés folytonosságának biztosítását", arra a veszélyre hívott fel, amely a békéből fakadt: Salgótarján elvesztette szénpiacának legnagyobb részét. A veszély leküzdését a kereskedelem bővítésében "a magyar szén külföldre szállításában" látta. Mindaddig amíg ez nem érvényesül "az idegen szén behozatalát a lehető legminimálisabbra kell korlátozni". A kor közvéleményébe táplált ideológiák helyett - szinte teljesen váratlanul - pragmatikus nézet-töredék is megfogalmazódott Sztranyavszkyban. Úgy vélekedett, a gazdaság fejlesztése - amely fő feladat - érdekében is változtatnunk kell bizonyos nézeteinken: "elhibázott az a felfogás, hogy mindenáron csak ellenségeket akarunk látni magunk körül, és kell, hogy átmenjen a köztudatba a szüksége annak, hogy körülöttünk magunknak barátokat is kell tudni szerezni". A továbbiakban a földreform fontosságát, a mezőgazdaság hitelkérdéseit tartotta fontosnak. A továbbiakban "Csonka Magyarországon lé\ö úthálózatok további kiépítését, karbantartását" hangsúlyozta. A felvállalt feladatai között felbukkant egy tipikusan helyi feszültség megoldása: a nagyipar és a kisipar közötti kapcsolat rendezésére tett javaslatot. Felfogása szerint "a nagyiparnak meg is kell férnie a kisiparral", a külön167