Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sztranyavszky Sándor (1882–1942)

látta le. Az életsors, a politikus hétköznapi tragédiái közé sorolhatjuk, hogy 1935-ben az "imádott" Bethlen azt javasolta Gömbösnek, hogy Sztranyavszkyt, a párt elnökét és főtitkárát, Marton Bélát küldje el a kormánypárt éléről. 1926-ot a nagy újraindulás éveként tarthatjuk számon más miatt is Sztranyavszky Sándor életében. Ekkor ismét elindult a parlamenti választásokon. Valószínű, hogy az országos politikai érdek, és a megtapasztalt helybeli politikai csalódások is közrejátszottak abban, hogy nem Balassagyarmaton - szeretett városában - hanem Salgótarjánban lett képviselő. Azt a eélt tűzte ki új választókörzetében, hogy "a szociáldemokrata munkáspártot visszatéríti a nemzeti gondolat alapjára." Jelölő gyűlésére elkísérte és beszédet mondott a miniszterelnök Bethlen István is. Elvei megvalósulását önmaga sikeresnek tekintette, mert megítélése szerint "a munkásság bizalma feléje fordult úgy, hogy az ottani szociáldemokrata pártszervezetek megbomlottak." A képviselőséget közel tíz évig - 1935-ig- tartotta meg. Ez a tíz év Salgótarján addigi történetének legkeményebb, szociális feszültségekkel: sztrájkokkal, tömegtüntetésekkel terhes időszaka volt, amelynek megoldásában, tény és való a helyi szociáldemokraták részvétele sem volt egységes. Salgótarján vezetői sokszor rendeztek számára "fényes" képviselői látogatást. A megyei politizáló közvéleményt képviselő nógrádi sajtó szerint Salgótarjánt "naggyá fejlesztette". Ezért kapott városi díszpolgárságot, és jelen lehetett 1930. május 29-én, a Siklós Ödön által megfestett portréja városházi elhelyezésén. Képe id. Chorin Ferenc, dr. Vass József népjóléti miniszterével együtt került a helyére. A politikusi pályája - úgy tűnt - felfelé ívelt. Magabiztosságának is köszönhető, hogy Károlyi Gyula miniszterelnök takarékossági intézkedéseit nem vállalta, mert azok a közigazgatást is érintették. Ezért 1931-ben lemondott államtitkári állásáról, és rövid időre Nógrádmarcalra húzódott vissza. Gömbös miniszterelnöksége idején azonban újra politikai szerepet vállalt. Már kovábban is Gömbös híveihez tartozott. A személyes kapcsolatuknak is volt köszönhető, hogy a kormányzó Nemzeti Egység Párt elnöke lett 1932 és 1935 között. Ezt követően - 1935. május 1-től, 1938. május 17-ig a képviselőház elnöke. Noha ezt a feladatát Horthy Miklós kormányzó szerint is "kiemelkedően" látta el, a pártelnöki tevékenysége oly negatív - hatású volt, hogy meghatározó politikai személyiségek is távozását követelték a politikai életből. /A már fentebb említett Bethlen, Gömbösnek szóló javaslata is ezt igazolta. A képviselőház elnökévé történt megválasztása is ezt támaszotta alá./ Ekkorra már a megyei politikus pályaíve is megtörni 152