Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

Sréter János (1806–1842)

esésnek modhatjuk, de talán természetesnek is kell tartanunk, hogy Sréter János - aki akkor már alispán - mellé került gyakornoknak. Az is igaz lehet a későbbiekre nézve, - hogy ezek a körülmények segítettek abban, hogy Madách költői vénája a megyei szolgálat alatt sem apadt ki. Ismeretes az, hogy kettőjük - Sréter és Madách - között nemcsak hivatalos, hanem a munkán túli, viszonylag szoros - talán barátságnak azért nem nevezhető - kapcsolat alakult ki. "Sréter János saját könyvtárszobájába ad neki /ti. Balassagyarmaton/ szállást." II Nemcsak személyes körülményeiről, hanem tartalmas munkáról is gondoskodott. Akkor kezdődött - a Sréter számára is izgalmas feladat - Nógrád megye közigazgatási állapotáról szóló jelentés összeállítása. A szoros emberi - és munkakapcsolat egymás kölcsönös megbecsülésében is megnyilvánult. Madách "Sréter becsüli, főként talán műveltségéért és irodalmi érdeklődéséért." /8 Ennek az érzelmi - értelmi kötődésnek a másik pólusára is rávilágít következő idézetünk, és jogosnak tartjuk felételezésünket, és egyetértünk idézett forrásunkkal mely szerint: "Sréter oldalán érdekes munkának szemtanúja, sőt alighanem részese is a fiatal költő." /9 Az itt szerzett tapasztalatok Madách későbbi közéleti tevékenységére is ösztönzőleg hatottak. /10 Életében és halálában érzékelhetők a kor eredményei és ellentmondásai is. A kiéleződő politikai harcokban: a forradalomban, a szabadságharc fizikai és lelki terhei alatt elfáradt osztálya keveset őrzött meg mindebből: Sréter Jánost méltatlanul elfeledte. 140