Horváth István: Eszmék, eszmények, magatartások; 150 év politikusai Nógrádban. (Múzeumi Értekező 10. -Salgótarján, 1995)

A modernizáció vetülete a társadalomban, a politikai gondolkodásban a XVIII. század végétől a XX. század első harmadáig Nógrádban

voltak elégedetlenek az elköltözők. Ez a kör Salgótarjánt, a nagy demográfiai beáramlás miatt "összeszaladt városnak" /NB!: ekkor még nagyközségi rangja volt Salgótarjánnak/ tekintette, ahol a kialakulatlanság, a bizonytalanság fog uralkodni még hosszú ideig. /13 Mindezen okokat elismerve meggyőződésem szerint a társadalmi körülmények, - amelyet a fentebbi cikk is említett - voltak a meghatározók. Azt is látnunk kell, hogy a munkával megszerzett vagyon tetemes hányadát nem itt fektették be üzletekbe, ingatlanokba, hanem az más vidéken - a tapasztalat alapján állítható, hogy - például a gödöllői üdülő körzetbe hasznosult. Tóth Gyula, a település bírája észrevette e jelenséget, és emlékeinek öszszeállításakor úgy vélte, hogy az ideköltözők más - magyar vagy monarchiabeli - nagyobb településről érkeztek Salgótarjánba, azokkal az emlékképekkel, amelyeket korábbi éveikben szereztek. A községi bíró azt tapasztalta "az újabban ideköltöző egyénektől, hogy Salgótarjánt híre után szebb városnak képzelték."/14 A gyors termelési és infrastrukturális fejlődés a település külső képén még hosszú ideig nem tükröződött vissza, illetve mind a táj, a környezet, mind az addig megvalósult épületek - a fő utca emeletes házai, az utcák, a terek poros, sáros állapota - szembe szökő különbségei az ide érkezőnek riasztóak voltak. A település ellentmondásos külső megjelenése, az itt lakók ellentmondásos magatartását is felszínre hozta: vagyis, még a nagyközség vezetőire is jellemző volt, hogy kevésbé törődtek az utcák, az épületek, a lámpaoszlopok védelmével. Eluralkodott közöttük, társadalmi méreteket öltött az a magatartás, amelyet a kortárs így írt le: "Hej! de sok mulasztás történt itt a múltban, a köz rovására. Istenem milyen helyes, csinos városka lehetne ma Salgótarján, ha céltudatosan irányították volna az arra hivatottak, s nem gáncsolták volna el a legszebb ideákat a helybeli korifeusok". /15 Mindezek mellett az ipartelepeken dolgozók közötti, állandósuló feszültség is a távozókat látszódott igazolni: Különösen élesen jelentkezett a nyilvánosság előtt is "a bánya és acélgyári munkásságot" szembeállító "kultúrnívó különbségének" hangsúlyozása. /16 Amint a kortársak is felismerték nagyon fontos lett volna, hogy a két meghatározó foglalkozású csoport mellett a "községi" tisztviselőség megerősödjék. /17 így talán remény lett volna a két pólus közti feszültség kezelésére, ezáltal csökkentésére is. Ez az igény azonban csak a 30-as évek közepére teljesült, amikor Salgótarján közintézményeinek száma, az ott végzett munka megkövetelte mind létszám, mind szakképzettség tekintetében is a "leg12