Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

20. könnyú hadosztály lovasszázad harctudósítása 1943. I. 1–II. 28. Szilágyi Dezső harctudósítása

Délben irtózatos tüzérségi és aknavetőtüzet zúdit az ellenség az egész védőkörletemre és ezalatt megindul támadásuk az egész vonalon. Rettenetesen elkeseredett harc folyik, alig birom biztatni a századparancsnokaimat, mert tüzérségi és aknavető támogatást kieszközölni nem tudok. Helyenként már ordítanom kell, hogy a kitartást biztosítsam. Közben állandó vonalszakadás, de a legnagyobb erőfeszítésünk mégis azt eredményezi, hogy a sötétség beálltával megáll a támadás. A 20. lovasszázadnál dr Mocsáry Zoltán főhadnagy 4(

>, századparancsnok, Budai Tibor törzsőrmester és RŐti István tizedes hármasban rontanak rá egy igen merészen előreszivárgó ellenséges géppuskás, golyószórós és géppisztolyos csoportra, azoknak véres veszteséget okozva visszaverik őket és egy foglyot és két golyószórót zsákmányolnak. A század legénysége ujjongással ünnepli a három hőst és nagy harci kedv fejlődik újra. Igen sok veszteségünk van az egész vonalon. Mindhárom század (6. lovasszázad, 20. lovasszázad és az 53/HI. zászlóalj meglévő százada) kitett magáért. így estére mégis megtört az ellenség támadó kedve és elcsendesül a harc. Felderítésünk szüntelenül működik. A 20. lovasszázad járőrei, Budai Tibor törzsőrmester parancsnoksága alatt rajtatapadnak az ellenségen és minden mozdulatukat figyelik. Éjjel megállapítják, hogy igen erősen gyülekezik a balszárnyam felé. Sőt a völgy kijáratát már sűrűn bezárták tűzgépeikkel. Kértem ellenük tüzérségi tüzet, de nem jutott. 43.

1. 24. Éjjel 0 h-ra támadást jeleztek, de nem jött az ellenség. Reggel 5 h 30 Ikor a balszárny 20. lovasszázad ellen támad egy századnyi orosz. Kitartó tűzharccal visszaverik őket. Ezen támadás elakadása után az ellenség a közép (53/HI. zászlóalj százada) ellen csoportosul, s oda intéz sűrű sorokban és több lépcsőben támadást. Itt is hősies kitartás várja őket, tűzzel megállították rohamukat. Eredményük mégis lett, mert a közép előtt pár száz méterre lévő szélmalmokat elfoglalták. Innen géppuskával kellemetlenkednek. A körletemben lévő magyar páncéltörő ágyúval visszonozzuk a tüzet, de nem sok eredménnyel. Az egész arcvonalam erős tüzérségi- és aknavetőtűz alatt áll egész nap. Az összes századparancsnoki harcálláspont is telitalálatot kap. Három tiszti veszteségem van. Harcálláspontom köré hullanak a tüzérségi lövedékek, de szerencsére nem robbannak fel. A reggeli erős támadás következményeképpen a balszárnyamra egy német századot rendelnek ki erősítésként, vagyis a község É-i szélén lévő horhos védelmére. A tüzérségi- és aknavetőtűz délben irtózatos méreteket ölt és egy zászlóaljnyi ellenség támad a közép századra. Elkeseredett elhárítás folyik. Könyörögni kell a tüzérségi támogatásért, de hiába. Itt-ott kapunk csak egy-egy lövést támogatásra. Egymást követik az ellenség támadó lépcsői. Sír a századparancsnok, hogy segítsek valahogy. Irtózatosan nehezedik ránk az ellenség. Újabb és újabb lépcsők. így tart ez délután 17 h-ig. Alig birom már ékesszólással a lelkesítést. Nyomasztóan ül rajtunk az ellenséges tüzérség is. Végül hősi küzdelemben és a 6. lovasszázad oldalazó tűzgépeinek segítségével mégis sikerül megállítani az ellenséget. Borzalmas veszteséget szenvedtek, rengeteg halottjuk maradt a csatatéren. Tőlem jobbra lévő Veres főhadnagy 41 védőkörletébe betörtek, de visszaverték őket. Attól jobbra, Dózsa százados 61