Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

annak, hogy az első vonaltól alig vagyunk 15 km-re. Mióta Kurszkot elhagytuk, azóta nem is láttunk Rátát, csak egy lelőttet útközben. Ma délután az őrség gondoskodott magáról. Lefogtunk egy birkát. Ebből vacsora és reggeli lesz az őrségnek krumplival. Már a bárány meg van nyúzva, a krumplit meg már szedik. Csak egy baj van, hogy kenyér nélkül kell elfogyasztani. A fél birkából alaposan bevacsorázott az őrség 14 embere. Utána aki nem állt őrt, jót aludt. Sajnos az én szememre egész éjjel nem jött álom. Azt hiszem valami bajom lehet a szívvel, mert egész éjjel rágondoltam az én kicsi családomra. Reggel van. A fiúk már reggel 4 órakor kimentek elkészíteni a birka másik felét, hogy jól bereggelizzünk belőle. Ami hamarosan meg is fog történi. Augusztus 2. vasárnap Borús vasárnap reggelre ébredtünk. A birka másik felét jó étvággyal elfogyasztottuk. Utána leültünk galyibánk szélére és fájó szívvel gondoltunk haza. Elővettem a kisfiam fényképét és a feleségem csoportképét és felfohászkodtam a jó Istenhez, hogy minél előbb segítsen haza az én szeretett kicsi családomhoz. Remélem, hogy meghallgatta kérésemet és hamarosan útnak indulunk hazafelé. Augusztus 3. hétfő Ma reggel korábban volt ébresztő a szokottnál. Reggel 5 órakor keltünk és 7 órakor útnak indultunk, hogy egy menetgyakorlatot hajtsunk végre. Furcsa, alig 15 km-re az első vonaltól és ilyen dolgot csinálunk. A táborban csak a bokrok alatt, rejtőzve szabad közlekedni és ugyanakkor majd egésznapos menetgyakorlatra visznek ki a nyílt terepre. Nagyon hangoztatják, hogy a német nem tud minket használni, mert hogy ő nem gyalogságot gyorsanmozgókat kért, ezért van meg mindenkiben a remény, hogy nemsokára hazamegyünk, anélkül, hogy harcbavetettek volna minket és hogy azért nem kapjuk meg a romlós fejadagot úgy a kosztban mint másban. Atya Isten, hogy úgy legyen. Szóval kimentünk menetgyakorlatra. Kb. 2 órát gyalogoltunk, de már akkor majd összeroskadtunk, annyira gyengék vagyunk a rossz kosztolás miatt. 2 deci keserűkávé reggelre. Mi az? Semmi. A főhadnagy úrnak valami nem tetszett, mert odahívta a legénységet magához és amúgy alaposan megcsuklóztatott bennünket, hogy úgy reszkettünk utána, a nagy megerőltetéstől, mint a nyárfalevél. Ilyenek a mi tisztjeink. Az ember az életét teszi kockára és ilyen barom módon bánnak velünk még itt is az első vonaltól alig pár km-re. Valami nagy dologok történhettek tőlünk keletre, mert a fejünk felett igen sok német repülő elszállt. Most 6 óra este, megint őrségbe megyek. Már harmadik éccaka, hogy nem tudok aludni. Mi lesz velem, ha ez így megy tovább is. Az álmatlanságba veszek el? Az nem lehet. Haza is szeretnék én még menni. Az éjjelek hűvösek, nappal pedig nem tudok aludni, mert foglalkozás van. Még csak hajnal 4 óra van, én meg már itt firkálok. Augusztus 4. kedd Ma egy hónapja, hogy elindultunk a muszka frontra. Hálát adok a jó Istennek, hogy még mindig életben vagyok és fájó szívvel gondolok azokra a magyar testvérekre,