Salgótarjániak a Don-kanyarban 1942-1943. (Múzeumi Értekező 8. - Salgótarján, 1990)

Isten nevében 1942 – A Muszka fronton. Bartha József naplója

Egész éjjel szolgálatban vagyok, mint őrparancsnok, őrizzük a tábort a partizántámadás ellen. Mostantól kezdve nem igen lesz alkalmam a pihenésre, mert csak a szolgálat. Minden 24 órában őrparancsnok leszek, azonkívül igen nagy a gatyázás velünk. Fegyelmező foglalkozás minden nap, hát hol vagyunk! a front mögött, vagy talán valami biztonságos helyen nyaralunk. És ne is mondjam a kikötéssel való fenyegetés napirenden van. Ez nálunk a háború. Talán még az első vonalban is lesz jobbra-balra át, hogy jobban tetsszünk Sztálinnak. Július 29. szerda Reggel vacogva ébredtem. Úgy látszik egy kicsit átfáztam a hideg földön. No de nem baj, nemsokára jó melegen ki fog sütni a nap és akkor majd kikúrálom magamat. Du. 1 óráig leszek szolgálatban elég idő hozzája. Ma van az első tábori szentmise a legénység részére, amelyen, sajnos szolgálatom miatt nem vehetek részt. Most reggel 7 óra van, de az ágyúzás még mindig tart. Az oroszok mint megtudtam a nagy ágyúzás annak tulajdonítható, hogy az oroszok kitörési kísérletet hajtottak végre, de kudarccal végződött. Ebből a kitörési kísérletből megtudtuk óriási veszteséggel visszavonult. Mintegy 60 tankot, rengeteg hadianyagot és embert vesztett. Sőt az alábbi állásából 60 kilomértert volt kénytelen visszavonulni. Déli 12 órakor a nagy ágyúzás megszűnt, és ettől kezdve csak elég ritkán lehetett csak egy-egy ágyúlövést hallani. Az est folyamán megint nagy bombázások voltak, amely majdnem egész éjjel folyt. Július 30. csütörtök Ma egész nap sémi különös esemény nem történt. A szomorú csak az volt, hogy nem du. 1 órakor, hanem este 8 órakor váltottak le az őrszolgálatból, mert a szakasz reggel kiment partizánvadászatra és csak délután 3 órakor jöttek vissza üres kézzel. Július 31. péntek Ma szomorú napra ébredtünk, nem csak azért mert esett az eső, hanem azért is, mert kiosztották a kenyeret és egy kenyeret 4 napra adtak, amely sajnos olyan jóétvágyú embernek mint én is vagyok egy nap alatt elfogy, dacára annak, hogy olyan mint a szecska és fekete mint ez az átkozott orosz föld. Du. megint szolgálatban vagyok, mint napos. Ez is elég szomorú, hogy az egyik szolgálatot alig adom le, már a másikat fel kell vennem. Ma sem történt semmi. Augusztus 1. szombat Éjfél után megeredt az eső és reggelig esett, feláztatva megint ezt a front mögötti szűk völgyet és megint gázolhatunk bokáig sárban, amig fel nem szikkad. Már második napja, hogy egy csöpp kenyerem sincs. Nem tehetek róla, hogy kenyérrel élek. Elfogyott! A vajat megkapjuk tízóraira. Mit tehetek mást, elnyelem a vajat, kenyér nélkül, mint kacsa a nokedlit. A kutyafáját, délután megint őrségibe megyek. Meddig fog ez tartani. Szolgálat szolgálat után. Még az a szerencse, hogy a ráták nem mászkálnak erre, éjjelente nem akassza ki a lámpát és nem szórja a csomagokat a fejünkre, dacára 28