Cs. Sebestyén Kálmán – Szvircsek Ferenc: Nógrád Megye Történelmi Helységnévtára. (Múzeumi Értekező 7. - Salgótarján, 1989)
II. Helyneveink magyarosításáról A dualizmuskori nemzetiségi politika elemzése nem feladatunk, csupán eligazodást, segítséget kívánunk nyújtani ez időszak kutatóinak a helynevek azonosítási munkájához. 1898 elején jelent meg a kormányrendelet, mely révén a magyarosítás túlnőtt a hivatalon és az iskolán. A külsődlegességek iránt fogékony magyarosító mozgalom ezzel a rendelettel a családnevek magyarosításáról, illetve a községek magyar neveinek használatáról intézkedett. Az akkori IV. törvénycikk úgy fogalmazott, hogy minden településnek csak egy hivatalos neve lehet. Ez az intézkedés nem egy folyamat kezdete vagy lezárása, s nem is csúcspontja. Sokkal inkább a látványossága miatt váltott ki ellenállást. De mindeneképp része annak a törekvésnek, mely a Beksics György és Rákosi Jenő által meghirdetett "30 millió magyar országa" elképzelésben fogalmazódik majd meg legegyértelműbben. Meghatározza ezt a magyar nemesség és részben a polgárság politikai és gazdasági kettős kötöttségének felismerése. Politikailag a magyarság is csak egy nemzetiség a több mint tíz nemzetet tömörítő monarchiában, bár az elért eredmények tekintetében a legjelentősebb súlyú. Ugyanakkor a viszonylagos függetlenség és különállás következtében az országon belül is szembe kell néznie saját nemzetiségeinek törekvéseivel. Gazdaságilag jelentős a kapitalista termelés néhány elemének kifejlődése, térhódítása, ugyanakkor ez főként külső erőktől függő, s így nagyon sérülékeny is. Emellett jelen vannak és hatnak még erős feudális gazdasági és társadalmi folyamatok is. Az 1867-tel meginduló fejlődés néhány éve a nemzetiségi kérdés területén is a kiegyezés racionalitásának folytatását tükrözi. Az 1868. évi XXXVII. törvénycikkben nemcsak kötelezővé teszik az iskolák látogatását 12 éves korig, hanem az anyanyelvi oktatást is biztosítják minden nemzetiségnek. Átfogóbb és tágabb kereteket ad a nemzetiségi kulturális és vallási törekvéseknek a XLIV. törvénycikk, az ún. nemzetiségi törvény, mely kompromisszum volt a liberalizmus, a nemzeti programok és az egységes magyar jellegű nemzetállamot követelők között. Bár sok támadás érte azon - Deák Ferenc által megfogalamazott - kitétele miatt, hogy "Magyarország összes honpolgárai politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan és egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármily nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja". Azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy a polgári nemzetté válás folyamatának kezdetén minden országban az "egy állam - egy politikai nemzet" gondolatkör fogalmazódik meg, ha más-más módon is. Az első lendületben megfogalmazott törvények azonban következetesen nem valósultak meg. Nógrád megyében a nemzetiségi törvény kiadásának idején a nemzetiségi megoszlás arányszáma 1/3 szlovák és 2/3 magyar lakosságot mutat. Míg a kor liberális nemzedékének alkotásaként jellemezhető nemzetiségi törvény határozta meg a nemzetiségi politikát, addig természetes volt megyénkben a szlovák nyelv használata. A bevezetésre kerülő közigazgatási reform, a virilizmus azonos súllyal érintette mind a két népet, súlyosbítva a választójogi törvénnyel. A politikai változást siettette az 1873. évi válság - melyben a magyar kormány csak a Rothschild-bankház segítségével tudott nagy nehezen talpon maradni -, sa természeti csapások miatt is ínséges évek voltak ezek, amelyekhez még a nagy területekre kiterjedő kolerajárvány is kapcso?
