Hlavacska Edit: Salgótarján utcanevei; Névtár és rendszertani vizsgálat. (Múzeumi Értekező 6. - Salgótarján, 1989)

A legszembetűnőbb változás, az utcanevek számának szakadatlan gyarapodása, minden névadói korszakra egyaránt jellemző. Ez természetes folyamat, szorosan összefügg a város területi, lélekszámbeli fejlődésével. 1888-ban rögzítik először a neveket, ekkor 9 utcát és 2 teret említenek. A századfordulón már 20 névről tudunk, az 1920-as évekből 60—80 hivatalos és népi megnevezést ismerünk. Ma több mint másfél száz objektumot jelölnek meg hivatalos vagy népi névvel. Szembeötlő folyamat a motivált és a motiválatlan nevek arányának állandó változása, a jelöltjükkel kapcsolatban nem álló nevek fokozatos túlsúlyra jutása. A múlt században gyakorlatilag nem volt hivatalos névadói tevékenység — bár ennek csíráira már egy mesterséges név utal — a városi szervek csupán átvették, mintegy szentesítették a népi keletkezésű, így motivált utcaneveket. A nevek belső aránya kiegyensúlyozott ebben a korszakban: a helyjelölő, irányjelölő nevek az utca jellegére, épületére, lakóira, funkciójára utaló nevek jellemzik a névrendszert. A századvégről adatolható — de egy részükben minden bizonnyal jóval régebbi — neveket jórészt a 20-as évekig tartották meg a hivatalos szervek, ekkorra azonban kicserélődött a névállomány. A két világháború közötti időszakban jutnak túlsúlyra a hivatalos névadói tevékenység következtében a motiválatlan nevek. 1927-ben a motivált és a motiválatlan kategóriák kb. fele-fele arányú megoszlást mutatnak. A korszak fő tendenciájának a helynévi előtagú utcanevek előtérbe kerülését tarthatjuk. Ezen belül az emlékeztető helyneveké a fő szerep: 1927 és 1942 között keletkeznek, s az egész névanyag mintegy 1/3-át teszik ki ebben az időben. Az új névtípus megjelenése nem helyteleníthető, de tömegessé válása a hivatalos névadói gyakorlatban nem bizonyult szerencsésnek. A helynévi előtagú nevek között a motiváltság halvány nyomai jelentkeznek azokban a nevekben, amelyek Salgótarjánnalkapcsolatos településekre utalnak. Ahelynévi előtag divatja szerencsére a motivált nevekben is megjelenik, ennek megfelelően a helymeghatározó szerepű, a természetes tájékozódást jól segítő előtagok száma megnő. Ugyanígy pozitív döntés volt az épületekkel, intézményekkel kapcsolatos nevek felduzzasztása. A személynévi meghatározó elemű nevek még nem nagy súlyúak, közöttük csak helyi személyekről, bánya- és gyárigazgatókról elnevezett utcaneveket találunk. A felszabadulás után — rögtön 1946 novemberében — jelentős átalakítást végeztek a hivatalos szervek az utcanévanyagban. Ez a folyamat 1950-ben jórészt lezárult. A változtatások elsősorban ideológiai, politikai indítékúak voltak, de magát a névrendszert is 71