Hlavacska Edit: Salgótarján utcanevei; Névtár és rendszertani vizsgálat. (Múzeumi Értekező 6. - Salgótarján, 1989)

helynévi metafora. A Kanada talán csak az így létrejött településrész-név hatására keletkezhetett. Az Alsó- és Felső-Amerika pedig másodlagos differenciálódással jött létre. A meghatározó elemek rendszere Az utcanevek meghatározó elemeinek rendszerbe foglalása, áttekintése, s ezeken keresztül a névadás jellegzetességeinek, fő irányainak megállapítása jóval nehezebb feladat, mint azt az alapelemek rendszere esetében tapasztalhattuk. A leírásban használatos alapkategóriák rögzítése sem egyszerű dolog. A helyneveket általában a természetes név, mesterséges név, illetőleg a népi név, hivatalos név fogalmakkal jellemzik a szakmunkák. Ezek egymáshoz való viszonyát Mező András igen találóan jellemzi (A magyar hivatalos helységnévadás. Bp., 1982. 38—42). A névkeletkezés síkján különíthetjük el a természetes és a mesterséges neveket. Az első kategóriába tartozó helynevek alkotóit nem ismerjük, az utóbbiak általában valamilyen testülettől származnak. A névhasználat síkján elkülöníthetjük a helynevek mindehnapi, élőbeszédben" — azaz népi, közösségi — használatát és a hivatalos, írásos alkalmazásukat. A természetes nevek gyakran népi névként használatosak, a mesterségesekre pedig főleg a hivatalos használat jellemző. A megfelelés azonban közel sem ilyen egyértelmű. Az utcanevek esetében különösen nagy a kategóriák átfedése, s emiatt — hozzá még az adatolás hiányai következtében — meglehetősen nehéz dolgunk lenne a nevek tüzetes szétválogatása során. Ráadásul nem is igazában nyelvi, hanem nyelvhasználati tények boncolgatására kényszerülnénk. Emiatt, úgy gondolom, helyesebben járunk el, ha az utcanevek jelentésbeli viszonyai alapján kíséreljük meg a rendszer bemutatását. Az egyes helyeket, így az utcákat, településrészeket is az ember általában nem önkényesen nevezi el — bár a tulajdonnévi funkciónak így is megfelelnének —, hanem az adott objektum (esetünkben utca, tér stb.) valamilyen jellegzetes vonása (pl. helye, iránya) szolgál a névadás alapjául. Azokat a neveket, amelyekben a név és az általa megjelölt tárgy között ez a kapcsolat megvan, motivált neveknek nevezzük. Ilyen jellegű kapcsolat azonban nem minden esetben áll fenn. J. Soltész Katalin szerint: „Miriél nagyobb az elnevezendő egyedek száma, annál jobban érvényesül az önkényesség. Jól megfigyelhető ez pl. a nagyvárosi utcanévadásban, ahol az elnevezők már néha találomra kénytelenek a szókincs egyes elemeit kihúzni..." (A tulajdonnév funkciója és 60