Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - A fekészülés évei - Irodalmi szereplése

amikor a dallamok lejegyzésének módszere még jóformán ki sem alakult. Erdélyinél csak terv maradt a gyűjtött népdalok dallamának kiadása, a korszak népiessége nem találkozott a régi magyar zene hagyományával. Az 1840-es években a népiesség vonzáskörében munkálkodó gyűjtő, a történelem iránt érdeklődő ifjú Nagy Iván a népköltészettel kapcsolatban Erdélyi János felfogását, nézeteit vallotta. Osztotta Erdélyi János véleményét, miszerint történelmünk, nemzeti műveltségünk nyomait a néphagyományból kell s lehet kiemelni, és a nyelv, a népdal is a történetírás jelentős forrása lehet. A népköltészet nemzeti önismeretünkben betöltött szerepét hangsúlyozta Nagy Iván egyik első — s ebben az életszakaszban mindenképpen a legjellegzetesebbnek tartható — tudományos munkájában : a,,Magyar Hitregetani Eszmékben". „Nemzetünknek valamint eredete, vagy egyéb viszonyai, nemzeti szokásai, erkölcse, szóval : ősi jelleme is ismeretlen előttünk.. . Népköltészetünket hiszem én a legbiztosabb, és ma már egyetlen forrásnak, melyből ősi regélyészetünk legvalószínűbb földerülhet... A nyelv, mely a nemzetiségnek anyaeleme és ekképp a nemzeti nagyság virulatának egyik forrása —egyedül jutott ránk ősi örökségül." 31 Igaz, hogy a korai tanulmányában nem sok az eredeti gondolat, de eredeti módon tudott csoportosítani a gondolati örökségből, és jellemző módon válogatott a korabeli eredményekből. írását Kölcseynek azzal a gondolatával indítja, amellyel a népi emlékanyag történeti jelentőségére mutatott rá. Valószínű, hogy ösztönözte munkáját a Kisfaludy Társaság 1846ban közzétett pályázata, amely a pogány magyarok vallásának, hitvilágának felderítését kérte a pályázóktól. Figyelemre méltó és korszerűnek tartható Nagy Ivánnak az a törekvése, hogy a pogány hitvilágra vonatkozó adatokat a szavak nyelvészeti vizsgálatából igyekezett kivonni. A Magyar Hitregetani Eszméket a Honderűnek küldte el, s a lap 1847. évi 12. számában jelent meg, Komory Dávid néven. Erdélyi János felfigyelt a tehetséges írásra, és a népiesség fórumában, a Magyar Szépirodalmi Szemle 1847. 4. számában a három divatlapról készült áttekintésében említést is tett róla. Különleges a jelentősége ennek, hisz Erdélyi János éppen azt hiányolta, hogy a kiadott népdalok és mondák nem kapták meg a megfelelő tudományos figyelmet, bírálatot, egyetlen, ismeretlen, kezdő fiatalember írására azonban hivatkozott: „Magyar Hitregetani Eszmék cím alatt Komory Dávidtól szívesen veszünk egy közleményt, mint egyetlent, mely a Népdalok és mondák megindulása és két kötetnek megjelente óta kibírt valahogy olvadni hazai tudósainkból. . . Ha 165