Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A politikai rendszer fejlesztése

Kiindulópontként az alkotmánnyal, mint a közösségi élet szabályozó legfőbb törvénnyel összefüggő álláspontot foglaljuk össze. A megállapítások a következők voltak. Először is : a magyar nemesi alkotmány, a vármegyei törvényhatósági rendszer alapjaiban jó, elveinek gyakorlati érvényesülését az akadályozta, hogy alkalmazói nem ismerték eléggé. A szó szerinti idézet erről azt vallja, hogy: „Magyarország törvényhatósági rendszere egyik az őskor azon szép hagyományai közül, melyek illő méltatást csak azért nem nyertek, mivel még eléggé vizsgálva s ismérve nem voltak." Másodszor: az alapjaiban jó rendszernek vannak elavult részei, de rövidlátóak lennénk és ekként cselekednénk, ha ezért „mindent kárhoztatnánk", vagyis az egész alkotmányt elvetnénk. E két pontban foglalható össze a megyei rendek álláspontja, amely a viták során kialakult. Az előrebocsátásunk e kérdésben máris igazolódott. Ez az alapjaiban nagyon is mérsékelt nézet az idekapcsolható további javaslatokban is tükröződött. Nézzük a továbbiakban azt, milyen megoldást javasoltak Nógrád megye nemesi politikusai? A javaslat kidolgozásához az alkotmány elemzéséből indultak ki „Megállapították: belső kormány formáink időtállóak, az alkotmány olyan mértékben tett eleget a szabadság tartalmának, amilyen a „józan szabadsághoz" tartozott. Erre legfőbb érv az volt: az alkotmányban benne foglaltattak az önkormányzat eszközei. Az alkotmány sajátosságaihoz tartozott, hogy abban és annak megnyilvánulási formáiban „meg van az az erő", amelynek révén abból „az egész nép" részesülhessen — korlátozás nélkül. Az egyébként sem az alkotmány hibája — mondták a rendek —, hogy „csak egyik, éspedig kisebb része van a nemzetnek" képviselve az alkotmányos feladatok ellátásában. Az ok amiért a nagyobb rész kívül rekedt az alkotmány sáncain akkor még nem nyert egyértelmű megfogalmazást. Helyette egy illúzió hangzott csak el, amely még el tudta terelni a figyelmet e kérdésről azzal, amikor leírták az alkotmányon kívül állók „emelkedését". E szerint: „intézeteink oltalma alatt községek, tájak, kerületek a kiváltságos rend kebelén kívül is a teljes polgáriság álláspontjára" el tudtak érni. Az idézetekből az is kitűnt, hogy a szép kijelentések és megfogalmazások mellett kutatták az alkotmányos rendből való kiszorulás okát. A magyarázat nagyon ellentmondásos: mindenekelőtt abban vélte a legfőbb okot, hogy közműveltségben elmaradtunk más európai nemzetektől. Második ok az, hogy az adózási kiváltságok ellenére elszegényedett az ország, Harmadik ok az, hogy nincs vagyon- és személybiztonság és végül hiányzik a társasági élet. 66