Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A gazdasági feszültségek feldolgozásának lehetőségei

ben is haszonra törekedett. Most — mivel megszűnt a különleges egyedi helyzet, a privilégiuma — mi a haszon forrása? „Kétségtelen oda törekedni, hogy készítményei ön tökélyességük által ajánltassanak. Ha több gyár támad mindenik azon lesz, hogy olcsóbb, vagy tökélyesebb műveket készítsen. A haszonvágy, javított készítésmódok, könnyebbítő eszközök új iparfejlődések keresésére fog ösztönözni." A gyárak versenye — gyártmányainkon át kibontakozik — mondták a liberális felfogású megyei politikusok — és azok fognak ,,elenyészni, melyek rosszabbak: a jobbak megmaradnak. Egy két magános károsodik, de az egész közönség nyer". Az károsodik, aki a többinél „gondtalanabb, ügyetlenebb". ,,A haszonkeresés vágya" új meg új gyárak „állítására" ösztönöz. Ezáltal „nyer a fogyasztó, nyer a mesterség, nyer az ország".

40 A gondolatok mögött úgy vélem nem nehéz felismerni a korábban már forrásként említett Say közgazdasági gondolatait: a válságmentes szabadversenyes kapitalizmus — noha illuzorikussága bebizonyított tény lett — megjelenése a rendiség béklyóival még meg sem küzdő törvényhatósági politika színterén nemesi „elővezetésben", óriási eszmei, gondolati — de gyakorlati előrelépésre utaló tapasztalataink is vannak — pozitívum, jelenléte rendkívüli körülmények kialakulását mutatta: azt, hogy a szerveződő liberális nemesi csoport Nógrád megyében nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a fejlődés menetét úgy biztosítsa, hogy abban az európai tapasztalatok hasznosítására is lehetőséget teremtsen. Az ország általános helyzetében különleges szerepet kaptak a bankok. A pénz-, a hitelhiány a nemesi birtokot sok oldalról fojtogatta. Ezért sem lényegtelen, hogy ennek az intézménynek a létével összefüggésben milyen véleményt alakítottak ki a megyei rendek. Két nézet vitatkozott. A vita nem a megyei küldöttség keretében folyó munkák során volt érzékelhető, hanem a megyei közgyűlésen ütköztek össze a nézetek. A konzervatívok közül sokan nem tartották helyénvalónak a bankok létesítését. Azt hitték, hogy a bankok léte a szaporodó bankjegyek egyenes következményével jár; mások ebben is „a nemesség kisebbítését" látták; attól is tartottak, hogy a bankok előidézik az ország eladósodását. Azok akik e táborból a bank létrehozásával egyetértettek, kikötötték, hogy azt „az ország hozzájárulása nélkül, egészen magános érdek" létesítése. Ezzel mintegy a liberális csoport korábban hangoztatott nézetére utaltak. A liberálisok egy része egyetértett azzal, hogy Say tanításainak megfelelően tényleg magánbank kezdje meg a tevékenységét. Azonban úgy láttak ahhoz, hogy erre 64