Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A gazdasági feszültségek feldolgozásának lehetőségei

Végül is „hosszas vitatás után a robotok örökös megváltása, teljes értékük lefizetése mellett engedendő" határozatot fogadta el a megyei küldöttség e kérdés tárgyalásának lezárásaként.

46 E kérdésben a liberális csoport nagyon kevés eredményt ért el. A vitatott kérdések közül kiemelendők a kereskedelemről szóló pontok. Ez a vita ismét jó alkalmat kínált a különböző politikai nézetek összeütközésének. A liberális csoport magas szintű magánkereskedést akart, amelyre a legnagyobb szabadságot kért. „Az ország részéről semmi tettleges beavatkozást" nem kívánt. A másik felfogás a merkantil ellenzékiség nézete, e tárgyban viszont az „országtól" várta e tevékenység fejlesztését, sőt az ipar támogatását is. A harmadik nézet az országban felállítandó vámok létrehozását követelte, amelyben az örökös tartományokhoz „kölcsönös szerződés " fűzzön. A megyei küldöttségben azoknak a nézetei kaptak erőre, akik az országos támogatást sürgették, hiszen minden vállalkozáshoz pénz kellett, és ezt az országos forrásból vélték megkapni, semmint adakozás útján annak bizonytalansága miatt — megszerezni. Mi indokolta e témában a liberális csoport felfogását? Az országos támogatást csak bizonyos mértékben tartották szükségesnek. Elsősorban azt várták a kormánytól, hogy elhárítja azokat a gátló tényezőket, melyek „a munkáló erők szabad kifejtése természetellenileg hátráltatva lenne". Alapelvük itt is az volt, hogy az egyes ipari, kereskedelmi tevékenység a saját törvényszerűségei által él, mozog, fejlődik a maga természetes — mondhatni — objektív körülményei között. A kormánynak pusztán az a feladata, hogy azt biztosítsa, hogy ezeket a természetes körülményeket ne zavarja meg más körülmény. A tevékenység hatásai a fogyasztás által ki vannak jelölve. Tehát ha a fogyasztást „rendkívüli serkentések"-nek vetik alá, vagy akár a termeléssel teszik ugyanezt, az „felakadást" eredményez. A tevékenység biztos alapja „az egyes polgárok vagyona", amelynek jobb kezelője, mint „az egyes birtokos, nem lehet". E magánosok azok, akik pénzüket sokkal biztosabban, hasznosabban tudják „forgatni", mint arra a kormány képes. Az „ősalkotmányi" nézet a kereskedés kiter jesztését meg akarta akadályozni, mert, az „a katonai érzelmektől s szokásoktól elhúzna, a nemzeti szellemmel meg nem férhető". Azt vallotta, hogy e tevékenység okozta, hogy Angliában sokkal „kiterjedtebb" az ínség, a nyomorúság. Azt hirdette, hogy a szabad kereskedés „csak egynémely embernek, korántsem pedig a néptömeg" boldogítását akarta. A liberális csoport bebizonyította, hogy az ínség okozója Angliában „az aristocratia által még a középkor 62 «