Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A gazdasági feszültségek feldolgozásának lehetőségei

földesúr követelései meghatározott mértékre szorította, a kormányszékeknek engedvén azon befolyást, mely előbb a szabadtulajdonú úr által volt gyakorolva". Természetesen a földesurat megfelelő kárpótlás illette meg a birtokai után. A jobbágytelki haszonvétel szabad adás-ve vese azt jelentette, hogy nyilvánosan is elismerték „az úri szabad tulajdon " megszűntét. A konzervatív ellenfelet nem meggyőzni, csak legyőzni lehetett, nagy része kilátástalannak látta az ellenszegülést „csendesen állott a vita helyén: de látni lehetett rajta, mennyire megsértve képzeli a nemesi jogokat, a jobbágyoknak engedett szabad adás-ve vés által". Abban a kérdésben, hogy a földesúrnak lehet-e jobbágyaitól telket vennie megoszlott a liberálisok véleménye is. Egyesek közülük „nem akarták a telkek szabad vételének szabadságában a földesurakat részeltetni". Attól féltek, hogy ellenkező esetben a szegény jobbágyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Attól is tartottak, hogy ha a földesúr jobbágy telekhez jut, csökken az ország adóalapja. Azt is szóvá tették, hogy a szegény jobbágyok nem tudják — helyzetük miatt — megfizetni a telek árát, „mivel telkéért kevesebb pénzt kaphat" a földesurak rosszul járnak. Mások azt vallották és remélték: „Azon földesúr, ki egy jobbágy telket drágán vett, ki érette még közterheket is viselni kész, a legtöbb érdek által lesz ösztönözve, a telek tökéletesebb mívelésére". Ezt annál is inkább figyelembe kell venni — mondották e felfogás képviselői — mert: „Nagy részében hazánknak a jobbágy telkek oly embereknek vannak kezeinél, kik szegénységük miatt rendesen vinni a mezei gazdaságot nem képesek". Nem volt egységes a konzervatív felfogás sem: a legnagyobb tábor „szorosan ragaszkodott a nemesi kiváltságokhoz" és ellenezték a telek adás-vétel szabadságát. Ha a jobbágytelekkel rendelkező nemesnek adót kell fizetni ezáltal a „nemesség helyzetét vélik lealacsonyítani". A többség végül is a jobbágytelek vételéből történő kizárást elvetette. 45

. A vita élesebbé vált a robotoltatás körül. Az élesedés legfőbb oka abban rejlett, hogy a konzervatív erők azt tételezték fel, hogy az úrbéri kérdés fentebb leírt rendezése után „a földesúr jogai semmi más csorbát, vagy megszorítást szenvedni nem fognak". Ugyanakkor teljesen világos volt — különösképp a liberális felfogású politikusok vallották ezt — ha a jobbágyot gyakorlatilag tulajdonhoz juttatják, az ebből származó többi következményt is ki kell elégíteni. Megállapították, hogy „az úrbéri adózások s szolgálatok" „a földművelés akadályozására szolgáló terhekként látszanak". A vita a továbbiakban azon folyt, hogy a föld meg• 60