Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A megyei köznemesi politika forrásai

A liberális felfogás, nézetek olyan népszerűekké váltak, hogy „ki azokkal egyenest összeütközött, figyelemre számot nem tarthatott". A politikai ellenfelek sem pihentek: a Hitel lett az ütközőpont. Az általa követelt „új intézetek" hazafiatlan tettnek minősültek általuk. Ugyancsak ez a minősítés illette a mű szerzőjét és követőit azért is, mert a külföldet csak a szebb oldaláról láttatják, a "honról csak az említetik ami rossz és dísztelen." Ellenségesen fogadta a megyei nemesség azon részei is a Hitelt, akik „csak a kiváltságos rendet vevék nemzetnek". Azt a köznép iránti részrehajlással vádolták.

36 A példák úgy gondolom — bár tovább is gyarapítható számuk — annak igazolására elegendők, hogy a megye közéletének haladó személyiségei felkészültségük, ismereteik birtokában merítettek abból a kútfőből, amelyet más megyék, az ország jeles politikusainak egyetemes érvényű tevékenysége teremtett. Ezzel megerősödve és felvértezve határozottabb, kezdeményezőbb politikát folytattak. A különböző (mindenekelőtt a liberális politikusokra gondolok elsősorban) politikai erők kihasználták abban az értelemben is ismereteiket, hogy rendszeresen tanulmányozták, a külföldi: elsősorban francia, angol, amerikai államszervezési, gazdasági körülményeket. Nem egy politikus beszédében, írásában olvashatunk arról is, hogy a megismert tanok itthoni körülmények közötti átültetésére is vállalkoztak. Nógrádban is találkoztunk hasonló jelenségekkel. Az általános angol (A. Smith), francia, amerikai hatás mellett különösen Jean Baptiste Say francia polgári közgazdász gazdasági nézetei hatottak a megyében élő és tevékenykedő fiatal liberális politikusok gondolkodására. Ezért szükségesnek tartom, hogy a Sayről megjelent értékelések, összefoglalások legfontosabb kritikai minősítését az olvasó is megismerje. Say azt a francia nagypolgárságot képviselte, amely már szembefordult a forradalommal, a jakobinus nézetekkel. Különösen érték- és értékesítési, valamint elosztási elmélete hatott szélesebb körben. Értékelméletében azt akarta bebizonyítani, hogy „nem a munka az érték egyetlen létrehozója, a tőkés és földesúri osztály jövedelme tehát nem a munka által létrehozott érték egy részének elsajátítása."

37 „Saynél akkor megy végbe az értéknövekedés, ha a jószág hasznossága emelkedik. Három értékalkotó tényezőt különböztet meg: a munkát, a tőkét, a természetet. Say hirdeti, hogy a termelési költségek nem képezhetik az érték lényegét, hiszen a termelési költségek nagysága maga is a jószág hasznosságától függ.. ,"

38 A közgazdasági alapvetés Say értékesítési elméletét a következőkben 57