Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A megyei köznemesi politika forrásai

ellenállásban játszott szerep, a nógrádi képviselők országgyűlési tevékenysége következtében Nógrád azok közé a törvényhatóságok közé tartozott, amelyek egy-egy politikai kérdés megítélésében magatartásával nagy hatást váltott ki, és ezáltal az országos politikai közvélemény figyelmét vívta ki. Ez a magatartás időszakunkban tény volt. Ezek a politikai körülmények több forrásból jöttek létre. Egyrészt annak következtében alakultak így, hogy a megyei köznemesi politikusok nagy figyelmet fordítottak más megyék viszonyainak tanulmányozására. A törvényhatóságokkal sok szálú — a mindennapi igazgatási munkán túli — kapcsolatot alakítottak ki. Ez magában foglalta a levelezés, az információszerzés sok területét. Mindezek mellett azt is ismerjük, hogy Nógrád vezető közéleti személyiségei rendszeresen látogattak más megyéket. Mint ahogy Sréter Jánosról feljegyezték: ,,Évenként utazásokat tőn Magyarország minden részeiben, s alig van megye, melyben nem lett volna. Ez utazások alatt a megyék jegyzőkönyveit szorgalmasan megtekinté úgy minden nevezetesebb könyvtár, s ahol csak valami világosságot szerezhetne magának Magyarország közügyéről, minden alkalmat hévvel ragadott meg."

33 Az ilyesféle magatartásával nem lehetett egyedül. Ez a mentalitás volt az egyik forrása annak, hogy az országos tapasztalatot összevetve a megyében meglevőkkel, aktív politikai kapcsolat jöhetett létre. Másrészt a pozitívnak ítélendő közéletet magyarázza az a körülmény, hogy elsősorban a liberális nemesség nagy gondot fordított a megyei helyzet elemzésére. Ebből alakította ki a megítélését, ez alapján a konkrét cselekvés fonalát : ki-ki meggyőződése, mentalitása szerint. Ezen a talajon valóságosan is színes, gazdag közélet bontakozott ki, amelyben a fejlődést akaró törekvések kezdeményező szerepet játszhattak. Mindez összekapcsolódva az országos körülményekkel teremtette meg az előrejutás tényleges lehetőségét. A politika más forrásokból is táplálkozhatott. Azoknak a személyes kapcsolatoknak a hatásáról sem szabad elfeledkeznünk, amelyek az országgyűlések alkalmából jöttek létre. Bizonyos megítélésekben rokonságot észlelhetünk a megyei általános politikai felfogás, és a Felsőbüki Nagy Pál által 1825-ben elmondott gondolatokkal: amikor a jeles férfi szót emelt az alkotmány sáncain kívül álló nép mellett, úgy tette, hogy mindezt ,,az ősi alkotmány épségben tartása mellett" szándékozta végrehajtani. A jobbágy és földesúr megmaradt mindenkor politikájának változatlan rendszerében. Azonban, ha jobbágyot akart, akarta azt a legjobb, legbiztosabb, legszabadabb állapotban. Amikor földesurat „akart", nem akarta a jobbágyság kizsákmányolására felszabadított hatalmaskodást.

34