Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A megye állásfoglalása az 1825-os országgyűlésen

Szükségesnek vélték a kereskedelem mielőbbi egységes álláspont szerinti fejlesztését. Ennek érdekében azt kérték, hogy ezt a nagyon elhanyagolt, gátolt tevékenységet úgy fejlesszék, ami által „termesztményeink szabad kivitele nem akadályoztatván". A kereskedelem fejlődésének legfőbb akadálya volt — megítélésük szerint — az örökös tartományokban alkalmazott vámrend, aminek megszüntetését sürgették: ,,a Magyar Korona jussával bírt tartományok között lévő harminczadok eltörlését, a többieknek pedig a magyar harminczadokkal bizonyos egyenlőségre való helyeztetését". Javasolták a hazai hitel-lehetőség kiterjesztését és ennek szabályozására törvényszék felállítását. Szorgalmazták „Fábrikáknak a felállítását". így különösen ,,a megyebeli Gácsi, a Hazánkban egyetlen még felálló privilegizált posztó fábrikát az ország rendéinek atyáskodó gondoskodásokba és vedlő pártfogásokba ajánlják".

11 Állást foglaltak a törvénykezés néhány oldalának korszerűsítésében, elsősorban is a témában kiküldött országos bizottság javaslatának meghallgatását tartották indokoltnak csak. Sürgették a büntetőtörvények hiányosságainak pótlását ,,és a raboknak a közmunkákban való foglalatosságokra nézve a mustrakáló házaknak felállítását"; statárius ítélkezések törvénykönyvbe foglalását, a peres eljárások szabályozását, a törvénykezés fontosságának biztosítását.

12 A növekvő sóárak szabályozását — illetve eddigi szabályozatlanságát — különösképp sérelmezték, és ezt szoros összefüggésbe hozták a marhatenyésztés visszafejlődésével. Nagyon határozottan fogalmazott a követeknek szóló utasítás: ,,a só árának felemelése előtörvényeink szerint egyedül az országgyűlés tanácskozása alá tartozván". Az utasítás arra kötelezte a követeket, hogy a felemelt só árának a felhasználásáról kérjenek számadást a kancelláriától.

13 Nem kevésbé határozott utasítást kapott a két követ a katonaállítás és a közadó királyi rendeletre történt felemelésével kapcsolatban. Kimondván, hogy „egyedül az országgyűlésen kívül valók lévén, a követ uraknak szorosan meghagyattatok, hogy valamint ezen tárgyakról szólló úgy tenni egyéb sarkallatosság, Constitutonális törvényeknek semmi nemű változtatásába ... ne ereszkedjenek." A megyében megtörtént — és a fentebb említett 1823. évi —katonai erőszakoskodás mellett sem ment el szó nélkül, hanem sérelemként fogalmazták meg, hogy ,,a megyében történt szomorú esetekbül amidőn ti. a katonaállítás és közadónak konventiós pénztárba való megvétele az országgyűlésen kívül királyi comisszáriusok és katonaság által erőszakkal eszközöltetett, a Vármegye Háza