Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Sréter János - Politikai nézetek és viták a reformkori Nógrád megyében az 1830-as évek elején
POLITIKAI NÉZETEK ÉS VITÁK A REFORMKORI NÓGRÁD MEGYÉBEN AZ 1830AS ÉVEK ELEJÉN Az 1848-as magyarországi polgári forradalom nem megváltást hozó mitológiai szikraként pattant ki a márciusi ifjak gondolataiból, hanem cselekvéseik tartozékaként, hosszú — és nem kevés ellentmondást tartalmazó — fejlődési folyamat eredményeként robbant ki, és borította el tisztító tüzével a megújhodásra érett magyar valóságot. Az esemény évtizedes előkészületei közvetlenül 1830-ig, az úgynevezett reformországgyűlések megindulásáig nyúltak viszsza. A Habsburg-udvar és a magyar nemesi réteg harmonikusnak tűnő viszonya — amely a XIX. század első évtizedében még tartó napóleoni háborún, és az erre épült gazdasági konjunktúrán alapult — a 20-as évek közeledtével rohamosan elhidegült. Ez a folyamat végül is az udvar ismételt újoncozási és adópolitikája következtében a privilegizált nemesség politikai ellenállásába torkollt. A konfliktus törvényszerű volt : a magyar feudális gazdasági és politikai viszonyok a társadalmi haladás fékezőivé váltak. Egyrészt akadályozták az egységes Habsburg-birodalom megteremtésére irányuló törekvéseket; csökkentették a birodalom ütőképességét, annak déli tartományaiban felszínre jutó elégedetlenség ellen foganatosított katonai intézkedések gyorsaságát. Másrészt a rendi keretek a kor által megkívánt, gazdasági tevékenység kibontakozását gátolták, sőt a birtokos nemesség elszegényedését, a birtok aprózódását segítették elő. Mindennek oka az volt, hogy a feudális birtok jobágyrobottal történő megművelése a földesúr és jobbágy feudális viszonyán alapult. Az ország belső életét az egyre erősödő konfliktus jellemezte : egyfelől a rendi viszonyok megtartása, másfelől a rendi keretek áttörésének igénye az egyre növekvő szakképzett értelmiségi, honorácior réteg irányából is megfogalmazódott. Mindehhez harmadsorban kapcsolódott, hogy az érdeke miatt más látókörű központi törekvés a helyzet befagyasztását szorgalmazta. Mi lehet a megoldás? Az európai fejlődés menete, a kibontakozó nemzeti mozgalmak mutatói voltak e konfliktus lehetséges felszámolásának is. Az uralkodói intézkedések elleni nemesi védekezés természetes osztályreflex következménye volt: védték saját jogaikat, az adómentességet; védekeztek a központi igényből eredő újabb gazdasági terhek, a politikai megszorítások ellen. Mindezek előzményeként a nemzeti törekvések az 1790-es országgyűlés után periodikusan és egyre intenzívebben felerősödtek: a nemzeti nyelv használatának igénye teret kapott és ez összefogta a politikailag számításba vehe41
