Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A polgári törvénykezés

kodás minden terhét maga a nemzet által ingyen viseltetni. Azok kiknek szinte vannak otthon saját dolgaikkal elég bajaik, számos ügyeik gondviselését kívánók, elhagyják házokat, összejönnek évnegyedi ülésekre, s megyéjökre nézve fáradhatatlan szorgalommal teljesítik mind a beligazgatás, mind a bíráskodás terhes foglalatosságát. Miért akarjuk mi ezen terhek alól magunkat kihúzni, miért ezek viselésére egyedül, s csupán a tisztviselőket kötelezni, kik úgyi s számon hivatalos munkálatokkal már most olly tetemesen halmozva vannak." A vármegyei nemesség, a felkért táblabírák ettől gyökeresen eltérő magatartással vettek részt a politikai, vagy szakmai fórumokon. Mintahogy ezen a közgyűlésen is elhangzott: „eddig ezért változtak olly nagyon a törvényszékek tagjai, mert a törvénykezések alatt tartattak, és némellyek bejövén pöreik miatt, bementek a törvényszékre, mások ellenben kimentek a törvényszékből saját dolgaik elintézése végett."

21 A kör „társadalmi divatja" is megkívánta, de ez eddigi előadott témákból is következett, hogy a megyei börtönviszonyok vizsgálatára részletesen kitért az előterjesztő alispán. Abban már nem kellett követni a kor divatját, hogy siránkozott a rabok embertelen körülményein, mert a balassagyarmati megyei börtönben tényleg embertelen közt éltek a fogvatartottak. A felsorolt hiányosságok hosszú listája következett az előterjesztésben: a ,,pör alatt lévők" nincsenek elkülönítve az elítéltektől; a még csak elfogottak csoportosan kapnak helyet, így az esetek kinyomozása nagyon nehéz, a kisebb vétkesek a súlyosabb tettet elkövetőtől nincsenek elkülönítve. „De ezeknél még nagyobb hibája tömlöczeinknek az, hogy olly szűkek és nedvesek. Orvosaink jelentéseiből tudjuk, melly számos, s nehéz betegségeket következte börtöneink ezen egészségtelen állapota". E témakörhöz érve beszámolt a börtönépítés helyzetéről is: „A tervezett épület két emeletű, három sugárra megy ki, s mindenik közepén folyosó, s annak két oldalán csupa magányos börtönök, öszszesen 108. Földszint dologház, készítmények raktára, a tömlöcztartó lakása, és tisztességesebb, vagy több együtt tartandó raboskodók számára alkalmas nagyobb börtönök, összesen."

22 Nem a törvény szelleme, nem a humánnsabb felfogás tükröződött á rabok élelmezésében sem. Az 1816. évben kiadott alapszabályozás szerint a magyarországi viszonyok közt naponta 2 font jól kisütött kenyérben, elégséges főtt ételben és az ítéletben külön megfogalmazott böjtnapokban kellett ellátni a rabokat. Balassagyarmaton pedig még ekkor is: „Naponként 2 font kenyér, kétszer egy hétben meleg étel 1/8 font hússal és ötnapi böjt vízen és kenyéren nem csak azoknál, akik kétnapi böjtre ítéltettek, de azoknál is ki még elítélve nincsenek". Az országos rendeletet azért nem hajtották végre, mert 34