Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Sréter János - A köznépet érintő adózás rendszere és működése

gadtässa azok szükségességét. Mert végül is tapasztalnia kellett, hogy mindhiába fogalmazódtak meg a helyes nézetek, hiába voltak a helyes állásfoglalások, a gyakorlat — messze kanyarodott; vagy még inkább az mondható ahelyzet jellemzésére: a magyar köznemesség jelentős csoportjai nem voltak kellően felkészülve arra, hogy felismerjék saját érdekeiket, és így arra sem, hogy cselekvésre képessé váljanak. Természetesen többről volt szó, mint hogy e társadalmi csoport szubjektív szándéka döntsön történelmi jelentőségű kérdésekben. Közismert, hogy a magyar köznemesség túlnyomó többsége objektíve —, mert gazdasági helyzete nem tette lehetővé — nem volt abban a helyzetben, hogy a gyakorlatban is akként cselekedjék, miként a közgyűlésben megajánlotta, vagy elfogadta.

1 A köznépet érintő adózás rendszere és működése A korszak és a polgári átalakulás egyik kulcsfontosságú és megoldásra váró feladata az volt, hogy a magyar rendeket miként és hogyan sikerül bevonni a korszerű és mindenkire nézve kötelező adózási rendszer révén is, a társadalmi átalakulás programjának végrehajtásába. E gondolat realizálásának biztosított elvi keretet az országgyűlés döntése. Űgy tűnt azonban, hogy az elvi keretek még nem adtak kellő biztosítékot a megvalósuláshoz és a küzdelmek sorozata várt még azokra, akik e feladat teljesítésére vállalkoztak. A megoldás feltóteleit és mélységét az adott törvényhatóságnál kialakult körülmények, a korábbi gyakorlat, a megyei progresszív politikai erők lehetőségei teremtették meg. A kérdéskör vitáját Nógrád megyében is ez a szellem jellemezte. Első és kiindulási pontként áttekintették az adózásnál eddig kialakultgyakorlatot, mintegy arra a kérdésre is keresve a választ: a megyei körülmények mennyire alkalmasak a további fennmaradásra? Az adózással kapcsolatos tennivalók menete az országos gyakorlatnak megfelelően bonyolódott. Gondozója elsősorban az adószedő hivatal, másrészt a számvevő hivatal volt. A pénz, az adó beszedéséről az adószedők, míg a befolyt összeg kezeléséről az al- és főpénztárnokok gondoskodtak. Nógrádban — egyezően más törvényhatóságoknál meglevő gyakorlattal — három pénztár működött. A hadiadóbeszedésére és őrzésére a hadipénztár, más adók gyűjtőhelyéül a honi (vagy más néven házi) pénztár szolgált. Az előbbi funkciója világos : a nevének megfelelően a hadiadónak a megyére eső részét gyűjtötték itt. A honi pénztárból fedezték a megyei szervek, az intézmények, az alkalmazottak bérét. A megye évente elkészítette az itt felhasználandó keretet, amelyet a helytartótanács elfogadott, vagy módosított rajta. A nemesi pénztárnak — és ez volt a harmadik pénztár — meghatározott célja nem volt. Az úriszék megtartására