Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Visszavonultan Horpácson - Könyvtára

meretében, egyéniérdeklődésé vei összefüggésben lehet értelmezni.

135 Könyvtárgyarapításában összefoglalóan a következő szakaszokat lehet elkülöníteni : A század elejétől a művek száma lassan szaporodott, hogy a harmincas, negyvenes években (könyvkiadásunk és kereskedelmünk növekedését, élénkülését követve) fokozatosan emelkedve 1848-nál elérje az eddigi maximumot. Ebben Nagy Iván 48-as forradalom és szabadságharc, a politikai aktualitások iránti érdeklődése is tetten érhető. 1849-ben egy visszaeséssel az 50-es évek derekáig tartó lassú csökkenés kezdődött el. Ekkoriban a vidéki elszigeteltségben, szűkös anyagi feltételek között Nagy Iván számára is maradt a könyvekhez jutásnak, irodalmi ismeretei bővítésének a korban megszokott, hagyományos, de korlátozottnak, elavultnak tartható (mert hisz alapvetően a személyi kapcsolatokra épülő) módja: levelezés útján tájékozódott és használta a helyi olvasókör szűkkörű, és alkalmanként, ha bejutott a megyei nagyobb magánkönyvtárak állományát. 1850 derekától, bár az Egyetemi Könyvtárban dolgozott és így igen könnyen hozzáfért egy nagy gyűjteményhez, átlagban mégis 40—50 művel szaporodik ezekből az évekből a könyvtára. Anyagi helyzete biztosította, Pestre, a könyvkereskedelem központjába kerülése pedig megnövelte a beszerzések lehetőségót. Életművét ismerve nem tekinthető véletlennek, hogy legtöbb könyve az 1850-es évek végéről, és 60—61-ből valók. A Magyarország Családainak kötetein dolgozott, folyóirat kiadására készült, ez a rövid időszak munkájában és művelődésében is a legintenzívebb korszak volt. 1867-től (nagy irodalmi részvénytársaságok, könyvkiadásunk és kereskedelmünk fejlődése ellenére) műveink száma egyre csökkent, és a 80-as évekre minimálissá vált. Bár tudjuk, hogy még életének utolsó évében is rendelt köny vet, Byron és György Aladár kötet, de ez már nem módosított lényegesen a művek csökkenési tendenciáján.

13e 1878-ig, amikor hazaköltözött Horpácsra, amire a legfőbb szüksége volt már összegyűjtötte, lényegében kész, majdnem lezárt könyvtárral rendelkezett. A továbbiakban, amikor a könyvtár szakcsoportjainak arányát és belső tartalmát — a mennyiség miatt néhány példán keresztül — szemléltetjük a választás tényében és minőségében megnyilvánuló irodalmi műveltségét jellemezzük. Könyvtárának ilyen bemutatását másutt már részletesen elvégeztük, itt csak végső eredményeink közreadására (és nem bizonyítására) vállalkozhatunk. 214