Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Visszavonultan Horpácson - A múzeumalapító

emlékek megőrzésére, örömmel értesíti a közönséget arról, hogy a múzeum birtokában kerültek Kazinczy Mocsáry Antalhoz írt levelei, Madách Aladár és Mikszáth Kálmán levelei, vagy Arany János utolsó (1882. szeptember 20-án kelt) levele Zimányi József balassagyarmati tanulóhoz, aki bérmaapául kérte fel a költőt. Kiemelt figyelme érthető, hisz gondoljunk csak arra, hogy ekkor írta jelentős irodalomtörténeti munkáit. A múzeumi gyűjtőmunka célja fejeződik ki abban, hogy egy 1792-ből származó inventárium könyvlajstromában is a korra vonatkozó adalékot talált, amikor megjegyzi: ,,a könyvtár... bizonysága egykori tulajdonosa képzettségének és műveltségének."

121 Főként Nagy Iván önzetlen munkájának köszönhető, hogy a Nógrád vármegyei Múzeumot 1891. november 29-én megnyitották. Hét éven át volt összetartó vezetője, szervezője, lelkes munkása a megyei múzeumügynek, akkor is, amikor 1896-től a közfigyelem és érdeklődés jelentősen visszaesett. Nagy Iván ezt azzal magyatázta, hogy „ezen a hiúsággal és élvhajhászattal vádolt századvégen nem a művelődés, hanem a politizálás az egyedül üdvözítő társadalmi ügy." ,,A politika sorvasztó ragálya tompította el a mi társadalmunk érzékét is a lezajlott közelebbi években, pedig a közművelődés valódi élesztője csakis a társadalom lehet. A mi társadalmi erőinket a politikai versengés, egyéni szereplés, versenyfutás láza szívja el és emészti fel." —írta ezzel kapcsolatban.

122 Nagy Iván a politikában találta meg az érdektelenség okát, pedig arról volt szó, hogy azt a nagyszabású művelődési programot, amit ő a múzeumalapításban akart megvalósítani, az adott társadalmi viszonyok között lehetetlen volt valóra váltani. Azonnal nyilvánvaló ez, ha közelebbről is megnézzük, hogy mi volt a célja, szándéka a múzeumalapítással. Elsődleges célja volt összegyűjteni és megőrizni a múlt emlékeit, hisz a jelen feladata az, hogy a múlt emlékei segítségével körvonalazza a jövőt. Még folyóiratával, az Értekezővel a jelenéhez kívánt szólni, a múzeumalapítással már a jövőre tekintett. Elképzelése az volt, hogy az emberi művelődés minden területéről gyűjtenek anyagot, és ezeket a múzeumban mindenki megláthatja, „hogy azokból megtanulhassuk mink volt, mink van."

123 Átfogó, széles körű, a társadalom minden rétegére kiterjedő demokratikus tartalmú művelődési program keretei bontakoztak ki, amelyet aztán elv szerint is megfogalmazott: „a művelődés, a tanulás, nem egy osztálynak kiváltsága.. .arra a haza érdekében gazdagnak, szegénynek egyaránt szüksége van, szüksége van államisági, szüksége van nemzetgazdászati és szüksége van egyéni szempont210