Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)
Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Irodalomtörténet a pozitivizmus jegyében
pításainak nagyrésze ma is helytálló, legalábbis ami a költő 1652-t követő pályaszakaszára vonatkozik. Megállapításait most is dokumentumokkal igazolja, még életének utolsó évében, 1898-ban is közzétett az Irodalomtörténeti Közleményekben harminc addig ismeretlen Gyöngyösi életéhez kapcsolódó oklevelet. Nagy Iván irodalomtörténeti írásait az elmélyült filológiai alaposságra törekvés, tudományos módszeresség, ténytisztelet jellemzi. Ugyanezt tapasztaljuk amikor a korabeli irodalom olyan kérdéséhez szólt hozzá, hogy ki is volt Jókai Mór magyar nábobának mintaképe, és családtörténeti vizsgálattal, életrajzzal bizonyítja, hogy az a kékkői báró Balassa Sándor nem lehetett. 101 Szigorúan tudományos igénnyel és következetes módszerességgel vizsgálta tárgyát, személyes elfogultságok nélkül. Tanulmányai és a gazdag forrásanyag gyakran további irodalomtörténeti kutatások elindítójává vált. Nagy Iván irodalomtörténeti jellegű munkái egyrészt ma is gazdag kútfőnek bizonyulnak, másrészt tudományos módszeresség tekintetében példaként állnak. A század végén az Irodalomtörténeti Közlemények mai minősítéssel „névtelen szerzői" akik sorában, körében Nagy Iván is dolgozott — olyan feltáró, adatgyűjtő munkát végeztek el, amely nélkül joggal hisszük, nem mozdulhatna mai irodalomtörténet írásunk. Nagy Iván nem volt irodalomtörténész, hanem történész, aki tárgyát ezen munkáiban az irodalom területéről választotta, a történelem tényeit egységben látta. A részletesen bemutatott jellemzők alapján irodalomtörténet írását a pozitivista szemlélet jegyében kibontakozó művelődéstörténetnek tartjuk. Munkái a pozitivista irodalomtörténeti irányzat eredményeit gazdagítják. 102 VISSZAVONULTAN, HORPÁCSON „A könyvtár... bizonysága egykori tulajdonosa képzettségének és műveltségének." 103 Nagy Iván 1878. július 11-én, 23 év után elhagyta a fővárost, és visszaköltözött Nógrád megyébe. Ennek a cselekedetének több oka volt, a legkénzenfekvőbb talán az, hogy idősnek érezvén magát nyugalomra vágyott. Ezen kívül — megfogadva orvosai tanácsát — pihenésre, vidéki életre, jó levegőre volt szüksége, hisz a 70-es években egyre többet betegeskedett, gümőkórban szenvedett. 104 205
