Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Az irodalmi élet központjában, Pesten

TUDATOSAN VÁLASZTOTT ÉRTELMISÉGI PÁLYÁN ,,Az irodalomtörténet lelke a szellemi művek beható ismerete, de ahhoz a szerzők életrajzának ismerete is éppen annyira szükséges, mint a világtörténelemhez a földrajz vagy a térkép."

6

' Az irodalmi élet központjában, Pesten Nagy Iván 1855. szeptember 2-án érkezett föl Pestre, hogy elfoglalja hivatalát az Egyetemi Könyvtárban.

68 A városnak éppen ezekben az években — az 1849-es tragikus összeomlást követő rövid megtorpanás után a politikai önkény és gazdasági függőség időszakában — gazdasági és politikai jelentőségével együtt kulturális vezető szerepe is gyors fejlődésnek indult.

69 Nagy Iván nemzedéke azon szerencsés tagja közé tartozott, akiknek csak rövid ideig kellett vidéki elszigeteltségben munkálkodniuk, és igen hamar törekvéseinek meg felelő állást nyert. Nagy Ivánnak reális képe volt saját lehetőségeiről, és pontosan ismerte helyét, felmérte helyzetét abban a nemzedékben, értelmiségi csoportban, amely éppen ezekben az években Pestre vágyott, értelmiségi pályára, tudományos munkára törekedett, és erőteljesen Pestre áramlott. ő maga tisztában volt tehát annak jelentőségével, hogy sikerült kulturális területtel kapcsolatos hivatalt kapnia, értelmiségi állást nyernie. „Azon nemzedékhez tartozom—írta Naplójában — melyet éppen pálya választás küszöbén súlytott az 1848. évi forradalom. Hatodik éve folyt, hogy biztos iránytű nélkül hányadott életcsólnakom, nem tudva, hol lelem a kikötőtől? Valóban az isteni Gondviselés kell, hogy őrködjék a gyarló ember sorsán. Lehet, hogy feladva meggyőződésemet, vagy több eréllyel, tovább küzdve másként is, fényesebb ós bizonyára jutalmasabb térre jutandok, de körülményeim közt — ekkor én így is meg voltam elégedve." Az Egyetemi Könyvtárba érkezésére úgy emlékszik vissza, hogy főnöke, a könyvtár igazgatója, Toldy Ferenc a szokott nyájasságával fogadta. „Lehet — hogy gyanúsítják — természete nem őszinte.. .Es nem én, mások gyanítják azt, hogy nem kedves meglepetés volt reá, midőn megtudá, hogy egykori (irodalmi barátja, de később) ellensége Csató Pál leányát vévén nőül, ellensége vejét pártfogolta. Utóbb ugyan nem is kívánt pártolni, sőt érdekeim ellen működött." Hivatali munkáját az Egyetemi könyvtárban, ahol tizenöt évet töltött el, könnyűnek tartotta, mert csak „hetenként keddtől szom189