Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - Tudatosan választott értelmiségi pályán - Az irodalmi élet központjában, Pesten

TUDATOSAN VÁLASZTOTT ÉRTELMISÉGI PÁLYÁN ,,Az irodalomtörténet lelke a szellemi művek beható ismerete, de ahhoz a szerzők életrajzának ismerete is éppen annyira szükséges, mint a világtörténelemhez a földrajz vagy a térkép." 6 ' Az irodalmi élet központjában, Pesten Nagy Iván 1855. szeptember 2-án érkezett föl Pestre, hogy el­foglalja hivatalát az Egyetemi Könyvtárban. 68 A városnak éppen ezekben az években — az 1849-es tragikus összeomlást követő rövid megtorpanás után a politikai önkény és gazdasági függőség időszakában — gazdasági és politikai jelentősé­gével együtt kulturális vezető szerepe is gyors fejlődésnek indult. 69 Nagy Iván nemzedéke azon szerencsés tagja közé tartozott, akik­nek csak rövid ideig kellett vidéki elszigeteltségben munkálkodniuk, és igen hamar törekvéseinek meg felelő állást nyert. Nagy Ivánnak reális képe volt saját lehetőségeiről, és pontosan ismerte helyét, felmérte helyzetét abban a nemzedékben, értelmiségi csoportban, amely éppen ezekben az években Pestre vágyott, értelmiségi pályá­ra, tudományos munkára törekedett, és erőteljesen Pestre áramlott. ő maga tisztában volt tehát annak jelentőségével, hogy sikerült kulturális területtel kapcsolatos hivatalt kapnia, értelmiségi állást nyernie. „Azon nemzedékhez tartozom—írta Naplójában — melyet éppen pálya választás küszöbén súlytott az 1848. évi forradalom. Hatodik éve folyt, hogy biztos iránytű nélkül hányadott életcsólnakom, nem tudva, hol lelem a kikötőtől? Valóban az isteni Gondviselés kell, hogy őrködjék a gyarló ember sorsán. Lehet, hogy feladva meggyőződésemet, vagy több eréllyel, tovább küzdve másként is, fényesebb ós bizonyára jutalmasabb térre jutandok, de körülményeim közt — ekkor én így is meg vol­tam elégedve." Az Egyetemi Könyvtárba érkezésére úgy emlékszik vissza, hogy főnöke, a könyvtár igazgatója, Toldy Ferenc a szokott nyájasságá­val fogadta. „Lehet — hogy gyanúsítják — természete nem őszin­te.. .Es nem én, mások gyanítják azt, hogy nem kedves meglepetés volt reá, midőn megtudá, hogy egykori (irodalmi barátja, de ké­sőbb) ellensége Csató Pál leányát vévén nőül, ellensége vejét párt­fogolta. Utóbb ugyan nem is kívánt pártolni, sőt érdekeim ellen működött." Hivatali munkáját az Egyetemi könyvtárban, ahol tizenöt évet töltött el, könnyűnek tartotta, mert csak „hetenként keddtől szom­189

Next

/
Thumbnails
Contents