Horváth István: Reformgondolkodás Magyarországon a XIX. Században. (Múzeumi Értekező 5. - Salgótarján, 1989)

Nagy Iván - A megtalált hivatás - Költészete

Lezárult ezzel a költeménnyel versírói tevékenysége, hogy a továbbélés feltételét jelentő belső egyensúlyt új területen, a tudományos munkában találja meg, amelynek fő tárgya a történelem lett. Nagy Iván 1849. szilveszter estéjén végérvényesen befejezte a verselést. Ennek oka az lehetett, hogy maga is tudatában volt, nem igazi költői, lírai tehetség, s az életút későbbi szakaszain a versírás mint önkifejezési forma nem elégséges és megfelelő többé. Pályáján 1850től a költői kísérletezést végleg felváltotta a tudományos kutató, alkotó munka, bár a verselés szórakozásként, játék formájában megmaradt: még 1886-ban is rendeztek barátaival költői /fordítói/ versenyt.

45 Megváltozott a kapcsolata az irodalommal, alkotóból elsősorban befogadó, olvasó lett, és maga az irodalom, a költészet is a tudományos vizsgálat, a történeti munka tárgyává vált. Nagy Iván a verselő nem volt kimagasló és igazi költői tehetség, inkább tudatos kísérletező, próbálgató, de nem volt híján bizonyos érzékenységnek, fogékonyságnak, amit valószínűleg magányérzete (a családi légkör hiánya, szerettei korai elvesztése) és betegségtudata (az állandóan visszatérő hidegláza miatt) táplálhatott. Verseinek általában nem adatott meg a nyelvi fantázia, az ihlet szárnyalása, és így bár elsősorban a közösséghez kívánt szólni, nem volt igazi átütő ereje. A gondolatok őszintesége különbözeteti meg a korabeli divatos szenvelgőktől, és az emeli a kor lírai értékei közé néhány sikerültebb, tisztán, szépen fogalmazott vallomását. Érzelgős verselőből, iskolás alapokról fejlődött Vörösmarty költészének és Erdélyi János nézeteinek hatására Petőfi követőjévé, a szabadságharc eseményeinek tudatos krónikásává. Az 1840-es években, és főként 1847-től Petőfi költészetének nyomában igyekezett követni a népiesség jegyében alakuló új költői ízlést. Még arra is törekedett, hogy verseivel megvalósítsa az új költészeteszményt, a konkrét, a valóságos felé mutató, „mindennapi" tematikájú, egyszerű stílusú költészetet. 46 Ez azonban általában csak célkitűzés, igény maradt nála, s nem tudott verseinek belső szervezőjévé válni. Kötetének legérdekesebb, legjobb egyéni hangú, és sajátos tematikájú darabjaiban a polgárosult érzelmek költőjének mutatkozik. A Petőfi-féle lírai realizmus követendő, de tehetsége korlátai miatt elérhetetlen példa, ideál maradt számára. A versekben meg176